Két és fél milliárd emberért felelős a két kormány, amelyeknek vezetői Újdelhiben eszmét cseréltek és megpróbálták közelíteni álláspontjaikat egy sor kérdésben. India és Kína 2015-ig 100 milliárd dolláros évi kereskedelmi forgalom elérését célozza meg, amely akár el is érhető, de ezzel a meglévő problémákat még nem sikerül áthidalni. A napirendre került egyik fontos kérdés a kínai „gemkapcsos” vízumok ügye, mivel a kínai hatóságok két éve a Dzsammu és Kasmír, valamint Arunacsal Prades államok lakóinak különálló lapon adnak vízumot, mintegy megkérdőjelezve India fennhatóságát a területek felett. Három évvel ezelőtt egy Arunacsal Pradesből érkező diplomatának nem adtak beutazóvízumot azzal érvelve, hogy ő voltaképp kínai állampolgár, minthogy Arunacsal Prades – kínai szóhasználattal élve Dél-Tibet – kínai terület. Dzsammu és Kasmír keleti határával is vannak gondok, ott is van olyan terület, amelyre Kína igényt tart, mivel ott található az a főútvonal, amely Tibetet összeköti Ujgurfölddel. Peking mindenesetre itt igen aktív, Kasmír pakisztáni irányítású területein komoly befektetései vannak, amelyet India nem néz jó szemmel, Szingh ezt fel is vetette Vennek. A szóban forgó befektetések mellett Indiát az is aggasztja, hogy Kína atomerőművek építésében segít Pakisztánnak, amely nem tagja a Nukleáris Szállítók Csoportjának, s ismert atomhatalom. Igaz, India sem az, de az Egyesült Államok hathatós diplomáciai tevékenysége folytán sikerült elérni, hogy az atomsorompó-egyezmény aláírása nélkül is kaphasson nukleáris anyagokat.
A találkozón végül Ven nem támogatta India ENSZ Biztonsági Tanács tagságát, pedig Újdelhi reménykedett néhány biztató szóban. De csak annyit kapott, hogy „Kína nagyra értékeli India részvételét a nemzetközi eseményekben, megérti és támogatja India törekvését, hogy nagyobb szerepet játszszon az ENSZ-ben, így a Biztonsági Tanácsban is”. Kína, a BT-tag álláspontja is érthető, hiszen miközben a rivalizálás félretételéről beszélnek, a két ázsiai óriás igenis egymás vetélytársa, s nemcsak Kasmírban, de Afrikában is. Kína befektetései a fekete kontinensen legendásan nagyok, de az is igaz, hogy India négy év alatt megtízszerezte jelenlétét Afrikában, a maga közel 40 milliárd dolláros kintlevőségével lassan közelít az amerikaiak 77 milliárdjához. Idén januárban az indiaiak azt közölték Nigériával, hogy 1500 milliárd dollárt fognak költeni az afrikai infrastruktúra fejlesztésére az elkövetkező 10 év alatt.
A két nagyhatalom ugyancsak egymás vetélytársa a külföldi befektetések területén, s India azzal próbálja magát Kína elé pozicionálni, hogy gazdaságának gerincét a belföldi kereskedelem adja, szemben a kínaiak exportfüggésével. Peking ugyanakkor igencsak kiszámítható egypártrendszere és a politikai kiegyensúlyozottság miatt, ráadásul az olimpia óta a sajtója is kiváló. Ven Csia-pao mindenesetre ma Újdelhiből Pakisztánba utazik háromnapos látogatásra, ahol szó sem esik rivalizálásról.
origo.hu
Kéri László műsort indít Magyar Péterék portálján
