Aggódó afrikaiak

Az észak-afrikai felkelések nagy lökést adtak a demokratizálódásnak az egész kontinensen, ám a világ háttérbe szorítja Afrikát az események kezelése során, állította a korábbi dél-afrikai államfő. Míg Thabo Mbeki szomorúan látja a kontinens helyzetét, Budapesten az afrikai, csendes-óceáni és karibi országok (AKCS) képviselői egyeztetnek ennek változásáért.

Kadhafit akarják. Moammer el-Kadhafi, valamint a líbiai vezető egyik fia és a hírszerzés főnöke ellen kezdeményezte elfogatóparancs kiadását hétfőn a hágai székhelyű Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) ügyésze, Luis Moreno-Ocampo. Sajtótájékoztatóján ezt azzal indokolta, hogy az érintettek – Kadhafi, valamint Szeif al-Iszlám nevű fia és Abdullah asz-Szenuszi, a líbiai hírszerzés főnöke – emberiesség elleni bűncselekményeket követtek el a líbiai polgári lakosok ellen intézett támadások során. Hugo Chávez venezuelai elnök ugyanakkor úgy véli, az Egyesült Államok célja destabilizálni az arab világot, szerinte ez látszik a líbiai és a szíriai eseményekből. A venezuelai elnök a közelmúltban támogató üzenet küldött Bassár el-Aszad szíriai elnöknek és Moammer el-Kadhafinak is. Közben Moszkva jelezte, mindkét líbiai felet várja a tárgyalásokra. (MTI)

Thabo Mbeki rámutatott, az Afrikai Unió béketörekvéseit nem söpörték le az asztalról, hanem egyszerűen figyelmen kívül hagyták. „Az Afrikai Unió missziója kész volt Tripoliba repülni béketárgyalásokra március 18-án, ám sajnos a repüléstilalmi övezetet kihirdették, így kútba esett a próbálkozás” – mondta a politikus. A kontinens ügyeit valóban sokkal inkább Európa intézi, semmint saját lakosai, de ennek van előremutató oldala is. Az AKCS 78 tagja 2003 óta vesz részt az Európai Parlamenttel közös, félévente rendezett közgyűlés munkájában, amelynek legfontosabb célja a szegénység csökkentése a három érintett térségben. Erre a célra az Európai Unió 2002 és 2007 közötti költségvetésében 13,5 milliárd eurót különítettek el, a 2007–2013 közötti időszakra pedig 22,7 milliárd euró jut a három térségnek. A megállapodás azonban nem csupán arról szól, hogy a szegény országok hatalmas összegekhez jutnak az európaiaktól. A támogatást célzottan kapják az országok, politikai feltételeket kell teljesíteniük, miközben a másik nagy adakozó, Kína semmiféle feltételt nem szab. Kína 2002 és 2007 között négymillió dolláros támogatást adott afrikai országoknak a hadsereg fejlesztésére, az EU ugyanakkor az oktatásra és az egészségügyre koncentrál, valamint a tiszta ivóvízhez jutást kiemelt célként kezeli. Schmitt Pál köztársasági elnök is ez utóbbit húzta alá köszöntőjében, mikor üdvözölte a 78 ország, valamint az Európai Unió küldötteit Budapesten.
A támogatásoknak minden esetben diplomáciai céljai is vannak. Az Európai Unió tagországai közül többen küzdenek egykori gyarmataik felől érkező bevándorlók tömegével. Számukra elsődleges cél, hogy a szegény afrikaiak saját szülőföldjükön is boldogulni tudjanak, ezért fejlesztik kiemelt figyelemmel az ottani gazdaságokat. Ezzel együtt a meglevőnél is szorosabban magukhoz láncolják a legtöbbször nyersanyagban gazdag, ám rendkívül ingatag államokat. Eljárásukra jellemző, hogy Elefántcsontpart leköszönni nem akaró elnökét francia kommandósok úgy fogták el, hogy erre semmiféle felhatalmazásuk nem volt, az eset mégsem okozott diplomáciai problémát az ideiglenesen ott állomásozó francia katonák fegyvereinek árnyékában.