Gyalázat

Huszonegy év kellett ahhoz térségünkben, hogy egy szlovákiai nem kormányzati szervezet több nyugat- és kelet-európai országban – köztük Magyarországon – azonos csomagolású termékeken minőség-összehasonlító tesztet végezzen el. Az eredmény nyilván csak a szakembereket lepte meg: a vegyelemzett Jacobs Krönung és a Tchibo kávé, a Nescafé Gold, a Coca-Cola és más termékek minősége „sajnálatosan nagy különbségeket mutatott”, és megdöbbentő különbségek mutatkoztak az árakban is. Nem nehéz kitalálni: a különbség „ostora” minden esetben rajtunk csattant, míg az Ausztriában és Németországban vásárolt termékek között „szinte semmilyen különbség nem volt”, nyilatkoztak a pozsonyiak. Vagyis nem populista képzelgések vezetik a Hegyeshalmon túlra ennivalót vagy mosóport bevásárolni átránduló magyarokat, vagy azokat a feketekereskedőket, akik kisbusszal még Nagyszebenből is felkerekednek, hogy hazaérve haszonnal adják el az Ausztriában vásárolt kávét, kólát és mosóport. Ez a – mint ahogyan a szlovák szervezet udvariasan fogalmazott – „termékminőségben is kétsebességes Európa” gyalázat és elfogadhatatlan. A profitmotívum nem bocsánat arra, hogy silányabb módon készítik el ugyanazokat a termékeket számunkra, például azt, hogy a Coca-Colát kristálycukor helyett folyékony glükózzal édesítik Magyarországon, Bulgáriában, Romániában és Szlovákiában. Mindez undort kelt tisztességes emberekben, szemben a neoliberálisokkal, akik – s ez borítékolható – automatikusan a diszkrimináló multik mellé állnak a diszkrimináltakkal és becsapottakkal szemben.
Szabó Ibolyát, a Coca-Cola Europe egyik vezető kommunikációs menedzserét egy osztrák lap szerint a pozsonyi elemzés eredménye „meglepte”. Hogyne.
Mélységesen felháborító, hogy azt az Európai Uniót, amely az uborka közmondásos görbületétől a kutyaútlevélig mindent szabályoz, ez a valóban arcátlan és megengedhetetlen gyakorlat hidegen hagyja. John Dalli, a fogyasztók egészségéért és védelméért felelős biztos lapunknak azt mondta, hogy a vállalatok joga eldönteni termékeik összetételét. Ráadásul csak magyarból 22 képviselő ül az Európai Parlamentben. Érthetetlen, hogy sem nekik, sem a többi közép- vagy kelet-európai képviselő egyikének sem jutott és jut eszébe, hogy ezen a helyzeten megpróbáljon változtatni. Mintha érdeket érvényesíteni csak a régi tagállamok tudnának.
A közelmúltban Kardeván Endre, a Vidékfejlesztési Minisztérium élelmiszerlánc-felügyeletért és agrárigazgatásért felelős államtitkára lapunknak elmondta, hogy a Németországban a húsokban mért dioxinszennyezettség miatt a húsimportra elrendelt vizsgálatot vissza kellett vonni a hazai hatóságnak, mert „már az Európai Bizottság is támadni kezdett minket. Németország az első pillanattól kezdve tiltakozott a külön ellenőrzés miatt…”
S máris az ügyeletes botránykőnél tartunk. A brit Tesco berkeiből kikerült belső, kétségbeesett hangú levelezés nyomán most épp az derült ki, hogy egerek lepték el boltjainak élelmiszerpultjait, ami különösen veszélyes a fogyasztókra. Az eset kirobbanása után a Tesco vérforralóan cinikus magyarázatot adott, a hatóságot felügyelő minisztérium pedig sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a Tesco minden áruházát megvizsgálja. Mára született meg az eredmény, s a vállalat megint csak pár milliós büntetéssel ússza meg a dolgot, ami persze nem elégséges az ilyen kereskedői magatartás elrettentéséhez. A hatóság szűkszavú közleményében mintegy elfedi akciójuk „sikerét”, s a nyilvánosságra került információkat nevezi meg okként, hogy a Tesco felkészült az ellenőrzésre. Csakhogy ezt a bejelentést meg sem kellett volna várnia, ügyeleti rendszerén keresztül enélkül is azonmód intézkedhetett volna.
A baj az, hogy mindezekre magyarázatot adni mi sem tudunk, és nem is akarunk. Itt tenni és lépni kell. Holnap reggel.