A világtengely körül

A népballadásan archaizáló kristálytiszta versbeszéd, a mitikus látású drámák, az ősi toposzok titkait fürkésző esszék élő klasszikusa, Kiss Anna Jár nyomomban című új kötete bizonyítja, hogy az is képes meglepetést okozni, akitől kifejezetten várjuk, sőt elvárjuk a próteuszi megújulást. E könyvben a magyar és az egyetemes hagyományt vallató tanulmányok öltenek verses formát – mintha Várkonyi Nándor mítoszfejtő könyveinek verses testvérét tartanánk a kezünkben. Ahogy Várkonyi, Kiss Anna is szinkronban látja a világ nemzeteinek népköltéseit, mitológiáit, az irodalmi szerkesztő, Ács Margit ajánlását idézve: „hallja, hogy a Kis kece lányom dallama behálózza Európát. A sámánok beavató álmaiban fölrémlő hun és kelta üst, a kelta mítoszvilágban, a skandináv sziklarajzokban és a hun magyar mondakörben kulcsszerepet betöltő fehér ló, a szkíta és az indián táncok hasonlósága, a »forgás a világtengely körül« ékesen bizonyítja, hogy a különféle hitek szentjei, prófétái, apostolai, sámánjai, táltosai, költői az ősi egység foglalataként, hordozójaként keresik és találják meg Istent. A világegyetem mágnesközéppontját.”
A titkok nyomában konok fölfedezőként haladó kötet vezérmotívuma a beavatás szentségének átéltetése. Akkor válhatunk a lét titkainak tudójává, ha megtaláljuk végre, „hová tűnt el a régiek tiltott tudása?”. A költő keresi az elfelejtve megőrzött ősi bölcsességet Kárpát-medencei magyar templomok falában, megtalálja székelyföldi szentképekben, faragásokban elrejtett ősi motívumokban, az Edda mondakör özönvize után megmaradt aranytáblákon, arab kalligráfiákon, Magna Hungariából átvonult magyarok családfájában – s mindenekelőtt a közös tudattalanban. Japánok, indoárják, izlandiak, szibériaiak, észak-amerikai indiánok fölbecsülhetetlenül értékes tárgyi kultúrájának hasonlatossága, a világon egymástól fizikai értelemben már-már fényévnyi távolságban élő népek meséinek, mondáinak, népdalainak motivikus azonossága utal arra, hogy az ataiszi és atlantiszi aranykorban az ember még naprakész, természetes kapcsolatban állt Istennel. Ezt az elveszett ősegységet kell megtalálnia a különféle látnokoknak, a régi sámánoktól a mai művészekig, hívják őket Balassinak, Buda Ferencnek, Andrzej Wajdának, Huszárik Zoltánnak, Tarkovszkijnak, Paradzsanovnak vagy Kiss Annának.
Kiss Annának maradéktalanul sikerült verssé párolnia esszéinek mítoszvilágát. Például a címadó költeményben népdalos könnyedséggel vall a perui, kalotaszegi, kelta, afrikai tárgyakon, faragásokon megjelenő (gyógyító) kígyópárról: „Jár nyomomban / két kicsi kígyó / maga lábán / két kicsi kígyó / sok bajaimat sokasító / szívem világhoz / okosító”. Vállalt missziója, az eltüntetett, tilossá tett kultúrák utáni nyomozás létfontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy nemzetünk mindig akkor járt a mélypontok mélypontján, amikor valakik valamit elvettek tőle a szó spirituális értelmében. Amikor megfosztották egy-egy létfontosságú titoktól. A Kárpát-medence feldarabolásától az ősi és újabb kori hitek letiltásáig. A költő első számú feladata, hogy tiltakozzon, ha a népet valakik újra létében akarnák veszélyeztetni. „Mert önfeladásra nem kényszeríthet senki minket, ha nem akarjuk.”
(Kiss Anna: Jár nyomomban. Kortárs Kiadó, Budapest, 2011. Ára: 2000 forint)