Ön Ausztrália afganisztáni szerepvállalásának nagy támogatója, miközben több ausztrál katona halt hősi halált a háborúban, és országában is sokan tiltakoznak. Miért áll ki ilyen határozottan az akció mellett?
– Fontos, hogy Ausztrália szövetségben van más államokkal, mint például Magyarországgal, és támogatja a Lisszabonban elfogadott NATO-stratégiát, amelyet negyven ország aláírt. Másrészt mi átfogó katonai-gazdasági-politikai stratégiát követünk Afganisztánban, amelynek lényege, hogy kiképezzük az afgán biztonsági szolgálatokat, újjáépítjük a gazdaságot, és megindítjuk a politikai folyamatokat azokkal az erőkkel, amelyek hajlandók erre az afgán alkotmány alapján. Uruzgán tartományban, a mi területünkön ez folyik. A hadsereg 4. dandárját képezzük ki, és jó eredményeket érünk el, bár a mostani eset, mikor egy ausztrál katonát meggyilkoltak, persze visszavetette a fejlődést. Az elmúlt öt évben ötször jártam Afganisztánban, s mondhatom, látványos eredmények vannak a gazdaság terén Uruzgánban. Utak és iskolák épültek, kórházakat adtunk át, s nemrég egy mecsetet is. A gazdasági lehetőségek persze nem végtelenek, de sokkal jobbak, mint korábban. Ma kétmillió afgán lány tanul az iskolákban, tíz éve ez még elképzelhetetlen volt. Valóban veszítettünk el katonákat, és mindegyikük szörnyű veszteség, de folytatjuk a vállalt munkát.
– Nem tart attól, hogy a tervek európai és amerikai stílusú, demokratikus Afganisztánról szólnak, amely elképzelés azonban nem felel meg a helyi történelmi és kulturális hagyományoknak, így soha nem fog működni?
– Európában más szabályok érvényesek. Mi, ausztrálok Ázsiában élünk, márpedig a mi térségünkben a demokratikus államok szabályai teljesen eltérők lehetnek. Ha veszünk egy elméleti, tökéletes demokráciát, és annak tízes osztályzatot adunk, a valóságban a demokratikus országok hármas, ötös, hét és feles pontszámokat kapnának. Nem célunk, hogy egy új Westminster legyen Afganisztánban, de az igen, hogy a helyieknek lehetőséget adjuk véleményük kifejtésére. Azt is el akarjuk érni, hogy a nőknek megnövekedjen a befolyása a politikai döntéshozásban. Most a teljes összeomlásból vezetjük ki az országot. A tálibok alatt a nők nem járhattak iskolába, gazdaság nem létezett. Most már két választáson túl vannak az afgánok, az egyik szabad és jogszerű, a másik viszonylag elfogadható volt, s kezd kialakulni a civil társadalom is. Ha összehasonlítjuk Afganisztán demokráciáját például Hollandiáéval, persze hatalmas a különbség, de meg kell nézni, honnan jutottunk ide.
– Mikor mondhatják azt, hogy sikeresek voltak?
– Az afgán kormány és Hamid Karzai államfő azt mondták, 2014-re akarják a külföldi csapatokat kivonni az országból, mi pedig ezt elfogadtuk. Ő az ország demokratikusan választott vezetője. Addig is folytatjuk a missziót a helyi hadsereg kiképzésével. Nyilván nem lesz tökéletes a siker, hiszen egyik ország sem tökéletes. Bárkit meg lehet kérdezni az afgánok közül, hogy most jobb, vagy 1999-ben.
– Ön azt állítja, Ausztrália Ázsiában van, miközben én úgy tanultam, hogy az egy külön kontinens. Márpedig valóban vannak kulturális különbségek az önök országa és az ázsiai államok között.
– Mire gondol?
– Például a vallásra.
– Ázsiában minden vallás megtalálható. Nincs ilyen, hogy ázsiai kultúra, ez egy európai elképzelés, amely a Keletről szól. Ázsia nagyon sokszínű. Az indiaiak, a kínaiak és a malájok egy kultúrkörbe tartoznak? Nem igazán. Mégis mindanynyian ázsiaiak. Az elmúlt húsz-harminc évben Ausztrália egyre aktívabban részt vett az ázsiai fórumokon, ma már a Kelet-ázsiai Találkozó tagjai vagyunk, alapítója az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Fórumnak és még sorolhatnám.
– Mégis önök az egyetlenek, ahol az angol a hivatalos nyelv.
– A Fülöp-szigeteken is angolul beszélnek. Szingapúrban és Malajziában is angolul jelennek meg az újságok, nem beszélve Indiáról. A feltételezései nem helytállók.
– Akkor azt mondom, ezeknek az országoknak a zászlajában nem kapott helyet a brit lobogó, az önökében viszont igen. Milyen hatással van London Canberrára?
– Nagyjából annyi, mint Washington Manilára. Nos, nézze, az ausztrál kultúrának nagy része európai eredetű, de mi nagyon is jól érezzük magunkat az ázsiai multikulturális közegben. Az ausztrál lakosság egy része Ázsia más területeiről érkezett hozzánk. A lányom férje kínai, a fiam menyaszszonya pedig indonéz származású. Elfogadjuk európai eredetünket, ez valahogy különleges pozíciót ad nekünk.
– Szeretné, ha Ausztrália köztársasággá válna?
– Szeretném-e? Ez az Ausztrál Munkáspárt egyik alapvető célkitűzése! Nem titkoljuk egyáltalán. Amióta elveszítettük a kiírt népszavazást egy évtizeddel ezelőtt, a nyilvánosság előtt beszélünk róla.
– Miért szavaztak arra az ausztrálok, hogy a sydneyi olimpiát a királynő nyissa meg?
– Az emberek mindenhol meglehetősen konzervatívok abban, hogy meg kell-e változtatni az alkotmányt. Nézzük meg, az amerikai alkotmány 1783 óta van érvényben, és igen keveset változtattak rajta azóta. Ausztrália sem különbözik, 1901 óta nagyjából egy tucatszor változtattunk saját alaptörvényünkön. A jelenlegi alkotmány szószólói azzal érvelnek: ha valami nem tört el, minek megragasztani? Én ezt máshogy látom, de ez a demokrácia. Az, hogy Ausztrália köztársasággá válik, csak idő kérdése.
– Fogadjuk el, hogy Ausztrália valóban ázsiai ország. Kína, a térség legnagyobb hatalma mennyiben befolyásolja önöket? Lehetséges-e, hogy egy nap választania kell majd Kína és az Egyesült Államok között?
– Nem hiszem, hogy ilyen döntésre kényszerülnénk. Az országunk szövetségben áll az Egyesült Államokkal, de ugyanígy Ázsia más országaival is, ahogy Magyarországgal is. Nagyon mély és kiterjedt kapcsolataink vannak például Kínával, Indiával és Indonéziával. Mi vagyunk a negyedik legnagyobb ázsiai gazdasági hatalom Kína, Japán és India után, így nincs is más választásunk, mint az, hogy szövetségben álljunk mindenkivel.
– Ezek szerint várja, hogy Ausztrália az ENSZ Biztonsági Tanácsában is helyet kapjon?
– Persze, majdnem minden évtizedben ott voltunk a tanács nem állandó tagjai között, igaz, most már legalább húsz éve nem. Ezért is próbálunk most bekerülni a jövő évi szavazáson a BT-be. Mi a világszervezet egyik legfőbb támogatói vagyunk, ahogy a G20-országok csoportjában is helyet kaptunk, s említhetem még Ausztrália aktivitását a globális felmelegedés elleni harcban is.
– Indiai kollégája sokkal kritikusabb volt az ENSZ-szel kapcsolatban. Azt mondta, nem szabad, hogy a hetven évvel ezelőtti realitások alapján működjön a világszervezet, alapvető reformokra van szükség.
– A G4-tagok, India, Brazília, Japán és Németország azt mondja, ők is a BT állandó tagjai közé akarnak tartozni. Mi támogatjuk ezt a törekvésüket, ahogy a reformot is. A fő kérdés azonban most az, hogy a jelenlegi rendszert hogyan tudjuk hatékonyan működtetni. Líbiát, Szíriát vagy a millenniumi fejlesztési célokat kell néznünk! A problémát nem a rendszer felépítése jelenti, hanem a politikai akarat hiánya.
– Miként viszonyul a magyar BT-tagsági tervhez?
– Erről megállapodtunk Martonyi János külügyminiszterrel. Ausztrália Magyarország mellett fog szavazni az őszi ENSZ-közgyűlésben, ahogy az önök országa Ausztráliát fogja támogatni egy évvel később.
– Ausztrália igen tapasztalt bevándorlási ügyekben, legutóbb arról cikkeztek az újságok, hogy az egyedülálló illegális bevándorló gyerekeket Malajziába küldik. Ez a fajta hozzáállás lehet Európa számára is az üdvözítő ön szerint?
– Ausztrália minden évben mintegy 180 ezer bevándorlót fogad. Emlékezhetünk, hogy összesen százezer magyar érkezett hozzánk, sokan 1956 után. Egyike vagyunk azon államoknak, amelyek menekültek befogadását vállalták az ENSZ kérésére. Mindössze 16 ilyen ország van. Ötven éve folytatjuk ezt, így kerültek hozzánk holokauszt-túlélők, vietnami menekültek az ottani háború után, szomáliaiak. Ezt azonban egy rendszer szerint végezzük, így persze nincsenek nyitva az ausztrál határok mindenki számára. Nyilván nem adhatok tanácsokat az európai országoknak, de azt mindenkinek szem előtt kell tartania, hogy az ENSZ-nél menekültek befogadását vállalták egykor, márpedig a rendszer fenntartása közös ügyünk.
origo.hu
Meggyilkolt turisták: leszúrtak egy francia férfit
