Celebalázs

Hová a macska halálába szerződött ez a Dzsudzsák? – csinálhatunk szóviccet saját földrajzi tudatlanságunkból és az immár legdrágább magyar labdarúgó átigazolásából. Azóta bizonyára többen utánanéztek, hogy a szűk félmilló lakosú Mahacskala valóban nem a világ közepe, hanem a kaukázusi orosz tagköztársaság, Dagesztán fővárosa, ahol mindennapos a fegyverropogás, az emberrablás, a leszámolás. Veszélyesebb, mint a szomszédos Csecsenföld központja, Groznij. Akkor mit keres itt a mi Balázsunk? Pénzt, persze, az eddigi, eindhoveni évi egymillió eurónak majdnem a háromszorosát a helyi focicsapatnál.
Ez volt az a pont, ahol a hazai inter-netes fórumozóknak elgurult a gyógyszere. Az már régen kiderült, hogy a világháló névtelenségébe burkolózva eleve túl nagy a kísértés a szélsőséges véleménnyilvánításra, legyen szó politikai, sport- vagy hobbikertészeti témáról. Dzsudzsák sokak szemében csak addig volt jópofa gyerek, Nyírlugos hőse, amíg kiderült, naponta kap akkora összeget, amennyit sokan egy év alatt se. S konkrét igazságot nyert a nyomdafesték tűrőképességéről szóló mondás, a lapokban, „névvel-címmel” sokkal visszafogottabb, inkább elemző jellegű vélemények láttak napvilágot, mint az interneten.
– Ha kommenteket olvasgatnék, már rég felkötöttem volna magam! – mondta erről az érintett. Ám még áprilisban, amikor sokkal inkább ajnározták, mintsem ostorozták itthon és Eindhovenben egyaránt. Így érthető, hogy a mostani hozzászólásokon valóban kiakadt, pedig kár volt. Persze elolvasnia is őket, de ha már megtette, két tényezővel tisztában kell lennie. Egyrészt azzal, hogy miután sorra „levadászta” a volt playmate-ket és szépségkirálynőket, majd lehorgonyzott az egyiknél, Király Lindánál, s többek között boldogan kürtölték világgá, hogy egy milliós értékű pomerániai törpespitz ölebbel bővítették a „családot”, menthetetlenül celebbé vált. Pontosabban olyan speciális celebbé, aki mögött van ugyan teljesítmény, tehát nem csupán a magamutogatásból él, ám attól még igényt teremtett a bulvárban saját magára. Ezt visszacsinálni, megtartva a normális sajtókommunikációt, az általunk is tapasztalt korrekt készségességet, őszinteséget nehezebb lesz, mint sztárrá válni Mahacskalában.
A másik alapvetés, hogy leigazolása az Anzsihoz szakmai szempontból reálisan kritizálható lépés. Ettől még beválhat a számítása, hiszen erősebb bajnokságba került (az orosz Premjer Liga a hetedik, a holland Eredivisie a kilencedik az európai listán a játékosok értéke alapján), ahonnan vezet út az igazi elitbe, Vidics is oroszországi „átszállással” került Manchesterbe, Ivanovics a Chelsea-hez, Skrtel Liverpoolba, vagy Kraszics a Juventushoz. Ám a mahacskalaiaknak múltjuk szinte semmi, jelenük – momentán az ötödik helyen állnak – középszerű és zaklatott (otthonuk és Moszkva között ingáznak), jövőjük kérdéses, függetlenül attól, hogy tulajdonosuk a negyedik leggazdagabb orosz, s itt vezet le Roberto Carlos.
A brazil bombázó 38 éves, Dzsudzsák viszont csak 24, most éli legszebb éveit futballistaként. Ha jól fog menni neki klubjában és a válogatottban (utóbbival kevés kivételtől eltekintve még mindig adós), beigazolódik a döntése.
S akkor már csak a törpespitzet nem értjük majd.