Egy világhírű független szellem

Esszéista, zongoraművész, zenekarvezető és zeneszerző. Gyakorló orvos. Istenkereső, muzsikájában, írásaiban is a világ megértésén fáradozó. Művészetével példázta, miként képes egy ember teljesen átadni magát a zenének, pózok nélkül, zsigerből. Megmaradt megalkuvás nélküli, autonóm művésznek. Bár a világ vezető jazzistái a nyolcvanas évektől egymásnak adták a kilincset, hogy vele muzsikálhassanak, a rendszerváltás előtt a tiltott, majd a tűrt kategóriába sorolták. Jóllehet iskolát teremtett, világhírnévre tett szert. Később egyszerre volt a magyar zenei élet kívülállója és egyik központi alakja. Életének 72. évében, péntek éjjel elhunyt Szabados György Kossuth-díjas zeneszerző, zongoraművész.
Nemcsak a magyar free jazz megteremtője volt, élen járt abban is, hogy improvizatív zenéje a magyar népzenei gyökerekből táplálkozzon, ami a hatvanas–hetvenes években, amikor az amerikai mainstream követése volt itthon az egyetlen elfogadott út, még elutasítást kapott. A San Sebastian-i nemzetközi jazzfesztivál nagydíját 1972-ben nyerte el, s bár továbbra is a periférián tartotta volna a kultúrpolitika, egyre többen ismerhették meg művészetét. Önálló lemezeket jelentetett meg, 1975 és 1988 között a Kassák Klubban a Kortárs Zenei Műhely vezetőjeként, 1983-tól a Magyar Királyi Udvari Zenekar megalakításával, majd 1988-tól a Szabad Zene Nyilvánossága klub életre hívásával olyan koncerteket adott, hogy rajongói Bartókhoz kezdték mérni.
Írt balettet, táncoperát, vokális műveket, szólózongora- és kamaradarabokat, az 1956-os forradalom előtt több művel is tisztelgett még a rendszerváltás előtt. Idén márciusban tüntették ki Kossuth-díjjal.