Ellenállni a szirének csábító énekének

Hárs Ernő a mai magyar költők idősebb generációjának oszlopos tagja. Ifjú pályatársa, Zsille Gábor tizennyolc önálló kötetéből és számos műfordításából szemezte ki az Odüszszeusz visszanéz című, új, válogatott Hárs-kötet anyagát.

A mindig halk szavú költő életművének vezérfonala az istenkeresés és a megtalált hit, a szorongás és annak feloldása a hétköznapi élet, a szerelem, a kultúrélmények halmozásának pillanataiban. A hetvenes évekig kulturális intézményekben dolgozott fontos ügyek körül bábáskodva, mégis a hivatalnoklét robotját megszenvedve. A hivatal című költeményben épp ezt a meghasonultságot idézi meg; a mechanikus életforma kliséi olyannyira kivetkőztetik a költőt önmagából, hogy csupán az énkettőzésben talál feloldást.
A különleges pontosság mellett a rendkívüli fölismerések ihlete teszi emelkedetté Hárs Ernő költészetét a látszólagos tucateseményekben is. Hányszor fordul elő velünk, hogy pillantást váltunk egy gyerekkel? A költő a Tinike című versben azt a tragikus rácsodálkozásélményt örökíti meg, amikor a „tündöklő gyermekszemekből” hátborzongatóan köszön ránk az elmúlás törvénye. Egykor majd ez a gyermek is ugyanolyan öreggé válik, mint a felnőttek, s majd ő is rácsodálkozik a gyermeki szemekből sugárzó naiv teljességélményre. S a költő ettől látszólag képtelen módon megnyugszik: az élet még ezen a földi világon is örökkévaló. Hárs Ernő a bibliai enigmák, az ó- és újszövetségi motívumok halmozásában is örök értelemkereső, aki a hitet mindennapos küzdelemként éli meg a földi létezés kételyeivel. A Pünkösdi tűnődésben megnyugtatónak tartja, hogy amit Bábel tornya elvett tőlünk, azt pünkösd viszszaadta. Hárs költőként, műfordítóként is a bibliai eredetű humanizmus szellemében alkot. Erről tanúskodik többek között a nagy Tasso-eposz, A megszabadított Jeruzsálem eddigi legjobb fordítása, Rainer Maria Rilke műve, a Mária élete, A passió előtt és számos híres újszövetségi ihletésű költemény magyarítása. A több mint nyolc évtizedes életút egyik legnagyobb buktatóját is versbe foglalta a jeles költő-műfordító az Odüsszeusz című versben: „Az volt a legnehezebb / legyőzni a sziréndalt / a mozdulatlan víztükör felett”. Nem a háttérbe szorítottság, a nélkülözések, hanem a nemtelen úton megszerezhető könnyebb élet kísértéseit kell a gondolkodó embernek legyőznie, ha hitelesen akar élni.
(Hárs Ernő: Odüsszeusz visszanéz. Válogatott versek és műfordítások. Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Budapest, 2010, 149 old., 2200 Ft.)