Nem érdemtelenül. Gerbeaud Emil ugyanis a minőségből soha nem engedve folyamatosan újította meg kínálatát, ráadásul receptjeit mindenki által elérhetővé tette, mert azt vallotta: tehetsége kezében és fejében rejlik.
Hihetnénk, ilyen előzmények után a mai tulajdonosoknak könynyű dolguk van, mást sem kell tenniük, mint a jól csengő márkanevet ápolni. Pedig a dicső múltat követő, 1949-es államosítás nagy károkat okozott a háznak. A mai cégvezetés így szinte az alapokról kezdte az újraépítkezést, mert bár a szocializmus évtizedei alatt a vendégek körében továbbra is megmaradt „zserbónak” a cukrászda, még így sem tudta elkerülni, hogy hírneve meg ne kopjon. Nem adnak számlát, száraz a sütemény, és mufurcok a felszolgálók – terjedt el akkoriban. Pintér Katalin, a Gerbeaud Gasztronómiai Kft. ügyvezető igazgatója és résztulajdonosa szerint az ezredforduló után többször is gazdát cserélő házban a felszolgálók és a főpincérek ma már több nyelven beszélnek, és ez a minimum, mert a „legfontosabb, hogy a vendég azt érezze: dédelgetik”.
A ház a legendás előd nyomdokain járva visszanyúl a múlt század 10-es, 20-as éveinek filozófiájához, a névadó szellemiségéhez, cukrászmesterei ezzel összhangban veszik elő újra a régi recepteket, és a hagyományos édességek mellett egyre több szezonális újdonságot kínálnak a vendégeknek. A cég pár éve azt hímezte lobogójára: „merjünk nagyot álmodni”; fejlesztették cukrászüzemüket, frissen és hoszszú évek után újra helyben készítik a süteményeket. A Gerbeaud-házban alapanyagul a világ talán legjobb csokoládéját használják, amelyből a tervek szerint hamarosan prémium kategóriájú termékek is készülnek, a finomságokkal a kereskedelmi forgalomban is találkozhatnak majd az ínyencek. A Gerbeaud-ban mosolyognak a sütemények. A cég ars poeticája, „csak a kiváló elég jó”; s a bazsalikomos citromot, az eperíliát vagy a Zserbó-, az Eszterházy- és a Dobostortát kóstolva leszögezhető, csöppet sem túlzó a szlogen.
origo.hu
Az elmúlt 25 év legnagyobb árvizei Magyarországon
