Kirakattörvényt alkottak Gyurcsányék

Saját korrupcióellenes jogszabályát sem tartotta be a Gyurcsány-kormány – ez derül ki abból a hivatalos kimutatásból, amelyet a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Igazságügyi Szolgálata (KIMISZ) készített lapunk kérésére.

Brüsszel szigort ígér. Intézkedéscsomagot terjesztett elő az Európai Unió az európai társadalmakat súlyosan érintő korrupcióval szemben – jelentette be Margaret Malmström belügyekért felelős biztos. Öt uniós polgárból négy azon a véleményen van, mondta, hogy hazájában súlyos problémát jelent a korrupció, ami becslések szerint évi 120 milliárd euróval károsítja a gazdaságot. Malmström hangoztatta, hogy ennek alapján egyértelmű, a bűncselekmények leküzdése szilárd politikai elkötelezettséget igényel. A bizottság ezért kezdeti lépésként bevezeti az uniós antikorrupciós jelentést, amely a tagállamok korrupció elleni erőfeszítéseinek nyomon követésére és értékelésére irányul, valamint ösztönzi a komolyabb politikai szerepvállalást. A svéd biztos reményének adott hangot, hogy az antikorrupciós jelentés segíti majd a tagállamokat a jogszabályok érvényesítésének javításában, nemzetközi kötelezettségvállalásaik hiánytalan teljesítésében, és javítja majd a korrupcióellenes szakpolitikájuk és fellépéseik közötti összhangot. Az Euobserver.com című uniós szakportál ezzel kapcsolatban azt írta (tegnapi számában), hogy „a korrupt gyakorlat, az agyafúrt könyvelés és az ország pénzügyeivel kapcsolatos kifejezett hazugságok arra kényszerítették Görögországot, Litvániát és Magyarországot, hogy külső pénzügyi segítséget kérjen”. (L. I.)

A hatóság a 2010 végén hatályon kívül helyezett lobbitörvény végrehajtásáról szólva tudatta: a jogszabály jórészt azért nem váltotta be a reményeket, mert az állami szervezetek nem szereztek érvényt a vesztegetések visszaszorításáért megalkotott rendelkezéseknek. A Gyurcsány-kormány antikorrupciós jogszabályának kikiáltott lobbitörvény 2006. szeptember elsején lépett életbe, s paragrafusai meghatározták, miképpen lehet jogszerűen befolyásolni az állami, önkormányzati vezetőket.
A törvény az érdekérvényesítés feladatával a hivatásos lobbistákat bízta meg, egyben előírta: a kijárókról vezessenek hatósági nyilvántartást. Az érdekérvényesítők többsége azonban nem dolgozott, legalábbis erre utal, hogy a 307 lobbista négy év alatt mindössze 315 – azaz nagyjából évi nyolcvan – állami vagy önkormányzati intézkedést próbált meg jogszabályszerűen befolyásolni.
*
Az előző ciklusban az egészségügyi minisztérium számított a kijárók legkedveltebb célpontjának: a szaktárcát 61 alkalommal látogatták meg a hivatásos szószólók, míg az Országgyűlés Hivatalát négy év alatt 54 lobbista kereste fel. Másutt ugyanakkor – a bejelentések szerint – csak elvétve bukkant fel egy-egy meggyőzőember. A többi minisztériumban évente két-három lobbista jelentkezett, és a polgármesteri hivatalokban is csak ritkán fordult meg fizetett befolyásoló: 2006 és 2010 között az ország 3200 önkormányzatánál – a jogszabályt betartva – mindössze harminc döntés meghozatalakor környékezték meg az illetékeseket.
Az adatokkal kapcsolatban az Igazságügyi Szolgálat lapunkkal tudatta: nyilvánvaló, hogy az érdekérvényesítő személyek sokkal több esetben befolyásolták a közhatalmi döntéseket, mint amenynyit a hivatalos nyilvántartásba feljegyeztek. A KIMISZ közléséből kiderül, mi okozta a Gyurcsány-kormány korrupcióellenes jogszabályának bukását. A sikertelenség oka – véli a szolgálat –, hogy a lobbitörvény rendelkezéseit leginkább azok nem ismerték, akiknek a passzusokat alkalmazniuk kellett volna: az állami, minisztériumi, önkormányzati vezetők nem voltak tisztában az antikorrupciós paragrafusokkal. Emellett általános attitűdnek számított – írja a KIMISZ –, hogy a közhatalmi szervezetek vezetői, munkatársai nem tartották magukra nézve kötelezőnek a korrupcióellenes jogszabály rendelkezéseit, nem ügyeltek az előírások alkalmazására, a jogszabálysértő érdekérvényesítést pedig nem jelentették a hatóságnak. Több állami szervezet, minisztérium a törvényi kötelezettség ellenére sem készített hivatalos beszámolót az ott megfordult lobbistákról.
A lobbizás hatósági felügyeletét ellátó Igazságügyi Hivatal sem lépett fel határozottan. A törvény lehetővé tette, hogy a hivatal komoly, akár tízmilliós bírságot szabjon ki azokra, akik a szabályokat megszegve, korrupt módszerekkel igyekeznek nyomást gyakorolni egy-egy döntéshozóra. A kétes esetek feltárásához a hatóság széles jogköröket kapott: nemcsak a bejelentések valódiságát ellenőrizhette, hanem akár a korrupciógyanús eseteket feltáró újságcikkek tartalmát is kivizsgálhatta. Ehhez képest a hivatal csak bejelentések alapján járt el, négy év alatt mindössze hat vizsgálatot indított, melyekben egyetlen fillér bírságot sem szabott ki. A hatóság – noha megtehette volna – egyszer sem próbált fényt deríteni az olyan nagy sajtónyilvánosságot kiváltó ügyekre, amilyenek például a sukorói King’s City kaszinóberuházást megelőző egyeztetések voltak.
A nyilvánvaló anomáliák miatt az Orbán-kabinet 2010. december 31-vel hatályon kívül helyezte a lobbitörvényt, s új jogszabály elfogadásával megteremtette annak lehetőségét, hogy a civil és a szakmai szervezetek a korábbinál nagyobb szerepet kapjanak a jogalkotásban. – A változások legfontosabb üzenete, hogy az egyéni érdek helyett ezentúl a közösség boldogulása lesz az elsődleges – mondta lapunknak Rétvári Bence. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára kifejtette: a lobbitörvényt felváltó társadalmi részvételről szóló jogszabály valamennyi tárca és önkormányzat számára lehetővé teszi, hogy vezetőik úgynevezett stratégiai megállapodást kössenek a szakterületet vagy a helyi viszonyokat jól ismerő és a közösség nagyobb csoportját képviselő társadalmi szerveződésekkel. A civilek előzetesen véleményezhetik a tárca vagy a helyhatóság jogszabálytervezeteit, módosító indítványokat fűzhetnek hozzájuk, s akár új paragrafusok megalkotását is kezdeményezhetik. Az egyeztetésekről minden esetben hivatalos feljegyzés készül, amit utóbb a világhálón közzétesznek. – A döntéshozók nem egy szűk politikai vagy üzleti réteg kijáróival tárgyalnak titokban, hanem a polgárok széles csoportjait képviselő szakmai, társadalmi szervezetekkel beszélik meg nyilvánosan: miképpen kellene egy-egy fontos kérdéskört szabályozni – fogalmazott Rétvári Bence. A politikus reményei szerint az egyeztetési mechanizmusnak köszönhetően növekszik majd az előírások legitimitása, hiszen azok is részt vesznek a jogszabályok kimunkálásában, akiknek az új passzusokat nap mint nap alkalmazniuk kell.
– Egy-egy civil szervezet pontosan annyi időt kap véleményének kialakítására, mint például az Állami Számvevőszék vagy a statisztikai hivatal, s fontos, hogy a társadalom szava a közintézmények álláspontjával azonos súllyal esik latba – húzta alá a politikus. Rétvári Bence végül tudatta: az igazságügyi tárca eddig az üzleti élet szereplőivel, a 13 hazai kisebbség képviselőivel és a szellemi tulajdon védelmét ellátó szervezetekkel írt alá stratégiai megállapodást.