Amikor az izraeliek bombázták Gázát, a szállodám sajnálkozva mondta, hogy sajnos nem tud reggelit adni. Másnap már volt sajt, tojás és kenyér az asztalon, harmadnap pedig minden, ami elvárható egy elegáns szállodában – dicsérte a kolléga a csempészeket, akik Rafahból Rafahba viszik az árukat. A kettő között azonban van egy nagy különbség, az egyik Egyiptomban, a másik viszont a Gázai övezetben található, a kettő között van pedig az egyetlen olyan határátkelő, amelyet nem Izrael tart a kezében. Olyasmi, mint Komárom, csak a Duna helyett a megerősített határ vágja ketté a hatalmasra duzzadt falut.
Rafah csak egy kétezer fős falu volt, amikor Izraelt 1948-ban megalapították, de mivel itt építették fel a menekülttáborokat a zsidó államnak nem kívánatos arabok számára, az 1967-es háború idején már 55 ezren laktak itt. A háborút Izrael megnyerte, területét óriásira növelte, így nem csak a Gázai övezetet szerezte meg Egyiptomtól, de a Sínai-félszigetet is megszállta. 1978-ban írta végül alá a Camp David-i megegyezést az izraeli kormányfő és az egyiptomi elnök, amelyben a zsidó állam vállalta, hogy a békéért cserébe visszaadja a Sínai-félszigetet. Rafah ekkor lett kettéosztott város, s jelentek meg a csempészalagutak a házak között. 1997-ben becslések szerint a város és a táborok összesen 91 ezer ember számára jelentették az otthont, ma a városban 71 ezren, a menekülttáborokban 85 ezren laknak. Minthogy Izrael az övezetbe semmit sem enged be, a most megnyitott rafahi átkelő az egyetlen legális pont, ahol bejuthat valaki a területre, de így is csak gyalogosan. A nagyobb áruk szó szerint föld alatti úton kerülnek be Gázába.
Az izraeli hatóságok a csempészetet rendkívül veszélyesnek tartják, hiszen így hoznak be robbanóanyagokat és fegyvereket a Hamász vezette területre. Az alagutak egy részét célzott támadásokkal meg tudják semmisíteni, ám ezek nagyrészt olyan járatok, amelyen egy ember egy zsákkal négykézláb tud végigmenni, ha nagyon bátor, és van rá nagyjából 500 dollárja. Az egyiptomi oldalon nyíló bejárat lakóházakban található, s a másik oldalon is egy házban bukkan elő az utazó, ezért a hatóságoknak nehéz dolga van. Az igazi kereskedelem azonban nem itt megy, hanem a vasúti sínnel felszerelt, kivilágított és szellőztetett szupercsatornákon. Nemrég jelentek meg az első líbiai rendszámú luxusautók a gázai utcákon, s hat évvel ezelőtt nagy híre ment annak is, hogy a gázai állatkertbe sikerült behozni egy oroszlánt. Az állatkert ma is üzemel, majmai és két oroszlánja van, amelyek közül az egyiket korábban elrabolták, s a Hamász fegyveresei tudták visszaszerezni a bűnözőktől. Híres a gázai zebrák esete is. Ők nem utaztak az alagutakon keresztül, drága mulatság a zebra, a tulajdonos inkább két szamarat festett csíkosra hajfestékkel. Az illúzió szinte tökéletes, a gyerekek pedig el vannak ragadtatva az egzotikus állatoktól.
origo.hu
Orbán Viktor: Megvan a bérmegállapodás!
