Vörös üresség Kínában

Hiába vezeti az országot a Kínai Kommunista Párt 1949 óta, az ideológiai harcok ideje lejárt. Ezért is furcsa, miként készülnek Kínában a párt alapításának 90. évfordulójára, pedig ma már az üzlet irányít mindent.

Látványos gálaműsor köszönti majd a születésnapot július elsején, a táncosok már javában készülnek. A kínai vezetés emellett kiad egy sor könyvet, amelyekben Mao Ce-tung (Mao Zedong) és Teng Hsziao-ping (Deng Xiaobin) gondolatain elmélkedhet az érdeklődő. Valóban érdeklődik-e bárki is Kínában a nagy kormányos eszméi iránt? A mindennapok szintjén biztosra vehető, hogy nem, Mao a mai Kínában egy nagy kép a Tiltott Város falán, bizonyos falusiak számára szerencsét hozó talizmán az arcképe, de a nagy ugrás vagy a kulturális forradalom már nem része a közgondolkodásnak.
Egy másik forradalom azonban igen, és ez is kulturális. A Kínai Kommunista Párt ugyanis egy egész estés filmet is készít az évfordulóra, híres színészekkel, nagy költségvetéssel. A kínai tévék mostanában igen aktívan készülnek az eseményre, ezt jelzi, hogy központi utasításra eltűntek a kínálatból a bűnügyi történetek. A párt születése című alkotást néhány nappal ezelőtt mutatták be Kínában, a költségek egy részét pedig nem állami forrásokból, hanem külföldi befektetők zsebéből állták. Az egyik befektető pedig az amerikai autógyártó óriás, a General Motors volt. A cég választása nem véletlen, hiszen a felnövekvő kínai luxusautó-piacon az ő kocsijaikat is el akarják helyezni, ahogy ezt az Audi, a Mercedes vagy a BMW már rég megtette. A GM támogatása azt jelenti, hogy a film sztárjait Kínában egy Cadillac SLS modellel fogják körbefurikázni, így szerezve népszerűséget az amerikai autónak.
A problémát az okozza, hogy persze az üzlet az üzlet, de a GM 33 százalékát az Egyesült Államok kormánya tartja a kezében, mióta 2009-ben állami segítségre volt szüksége a talpon maradáshoz. Ez azt jelenti, hogy közvetve az amerikai adófizetők pénzéből költenek egy olyan filmre, amely a kommunista múltat idealizálja, elfedi az 1917. októberi forradalom hazugságait és brutalitását, a kulturális forradalom eszement vérengzését. Igen ám, de a GM manapság Ázsiában több autót ad el, mint odahaza, így ha a GM szigorúan a saját érdekeit nézi, akkor valóban jobban jár, ha egy kommunista propagandafilm mellé áll, ám ideológiailag igencsak furcsa a párosítás. A Washington Times cikkírója meg is jegyzi: „Mi lehet a GM következő lépése? Katonai járműveket ad el a kínaiaknak, hogy eltiporják saját népüket?”