A farok csóválja

Önálló hatalmi ág a sajtó – verték a fejünkbe az újságíró-iskolában, húszévesen pedig igencsak komoly perspektívát jelentett, hogy én dönthetek áttételesen háborúról és békéről. Megmondhatom, kinek van igaza, rámutatva a hibákra és a gerinctelenségekre, ostorozhatom a legfelül levőket. Pedig a sajtó működése ennél sokkal bonyolultabb, alá-fölé-mellé rendeltségi viszonnyal, csibészséggel és etikával vagy épp etikátlansággal. Nem önálló hatalmi ág, mert ha azzá válik, az minden társadalomban katasztrófával ér fel.
A News of the World eljutott abba a pozícióba, amikor már gyártotta a híreket, a lakosság pedig imádta a szaftos pletykákat. A bulvárlapnak semmi nem volt drága, ha valakit el akart veszejteni, emlékezzünk csak a híres futballedző, Sven-Göran Eriksson esetére, akit egy hétig jól tartottak Dubajban, csak hogy sikerüljön elcsípni az ígéretét, hogy alkalmasint hajlandó volna irányítani az Aston Villa csapatát. Mivel ő akkor épp az angol szövetségi kapitány volt, a példátlan botrány miatt vehette a kalapját. A lapból már akkor is hiányzott az etika, semmiféle morális gát nem volt számukra. Egyszerűen azért tették meg, mert megtehették. Ezer szállal kötődött a lap a brit munkáspárti kormányhoz, Rupert Murdoch médiamágnás és Tony Blair miniszterelnök barátsága széles körben ismert volt. Márpedig egy hétmilliós olvasottságú, hírhedten gátlástalan bulvárlap tulajdonosa nem csak gazdasági szempontból tényező a politika világában, az ő döntései szavazatok ezreit, tízezreit jelentik. Elemzők szerint a választásokon Murdoch nagyjából öt százalékot szerzett a Munkáspártnak, egyszerűen azzal, hogy az ellenfelet járatta le, az ő szennyesüket teregette ki hasábjain, az ő politikusaikról szellőztetett meg kényes ügyeket.
Az Új Munkáspárt búcsúzott a kormánytól, de előtte Murdoch szakított a Labour első emberével, Gordon Brownnal, s lelkes toryvá vált. Az ausztrál–amerikai vállalkozó számára az egyetlen érték a befolyás és a hatalom, így olyan színű pólót húz fel, amilyet kedve tartja. A gátlástalanság azonban most cseppet ráfizetésesnek bizonyult, legalábbis elsőre így tűnik. A világ legrégebbi bulvárlapját tegnap bezárták, nincs tovább, véget ér a másfél évszázados történet. Valóban? A mai világ legendásan ocsmány bulvárszemete, a Sun továbbra is él és virul, Murdoch pedig úgy döntött, az eddigi hatnapos megjelenés helyett átveszi a News of the World vasárnapját is, így hét napig jelenhetnek meg a „Terhes férfi madarat szült” stílusú sztorik. A halott kislány mobiljának feltörése és az abból kialakult botrány pedig nagy profitot fog termelni az összes brit lapnak, így a Sunnak is, amely a fejét csóválja a testvér erkölcsi eltévelyedése fölött.
James Murdoch a bezárt lap vezetőjeként és apja fiaként hangsúlyozta, nincs okuk feltételezni, hogy a médiavállalkozás más tagjainál is történt telefonlehallgatás. Újságolvasóként viszont hadd éljek a gyanúperrel, hogy mégis történt ilyesmi, s Murdoch igenis irányítja a brit kormány bizonyos intézkedéseit, ahogy a Fox News republikánus hírtévén keresztül a 2012-es amerikai elnökválasztás végeredményét is befolyásolni tudja, eredeti hazájáról, Ausztráliáról már nem is beszélve.
Az újságírás az a munka, amelyet erkölcsi értékrend nélkül tilos végezni, egyszerűen azért, mert minden leírt szó felelősséggel jár. Aki ezt nem érzi, azt megcsapta a hatalomvágy, amelyet jó esetben húszévesen el kell felejteni. Mert azért nem lenne szabad, hogy a farok csóválja a kutyát.