Dóczy Péter az önálló estjein is művészi alázattal közelít a feladathoz: soha nem él vissza kellemes hangjával, és látszólag eszköztelen, szikár előadásmódja – amikor a vers úgy kívánja – erős érzelmeket is képes kifejezni.
Az öt verses mesében Dóczy Péter megfoghatóvá teszi azt, amit Pilinszky gyermekké lényegülésnek nevez. A madár és a leány történetéből megérthetjük, hogy életünkben vannak sorfordító pillanatok. Isten megadja azt a kegyelmet is, hogy e pillanat akár meg is ismétlődhet, ám ha mindig elodázzuk a sorsválasztást, előbb-utóbb örök vesztessé válhatunk, mint az egyik mese hőse, a gyönyörű leány. Sokáig nem hallgat a madár hívó szavára, aki égi magasságokba, a mindenségbe csábítaná, s csak akkor érti meg, mit jelent a mélység, amikor már lekésett a magasságba ívelés lehetőségéről. Ennek a történetnek hű ellenpontja az Ég és föld gyermeke című példázat a költészet mindenható voltáról, de arról is, hogy a költőnek vállalnia kell az élet bizonyos pillanataiban a magányt is. Az éden elvesztéséről, a felnőtté válás szomorúságáról szól a címadó mese, A kalandozás a tükörben: a kisfiú kamasszá válva ugyan elveszti a visszatérés lehetőségét Tükörországba, de megőrzi annak tanulságait. Az Ének a kőszívű királyról című ballada, Pilinszky legismertebb verses meséje egyszerre vall a hatalom kísértéséről, s arról, hogy a megbánás soha nem késő. Az ötödik történet, A nap születése azt bizonyítja, hogy egészen egyszerű formában is versbe foglalhatja a költő a mindenség titkait.
Dóczy Péter versmondását hitelesen festi alá Dóczy Gabriella hárfa-, Szennai Kálmán csembalóművész, akik népdalfeldolgozásokkal, Bach-művekkel teszik még érzékletesebbé a Magyar Katolikus Rádióban készült felvételt.
origo.hu
Több fa is az útra vagy házakra dőlt Veszprém vármegyében
