Egy csöppnyi Afrika a tó mellett

V i l l á m l á t o g a t ásTavalyelőtt egy minidzsungellel és Tarzan-házzal, a múlt évben egy kilátóval leptük meg a visszatérő látogatókat, az idén nyárra elkészült a majomház, de az még használatbavételi engedélyre és lakókra vár – mondja Beretz Katalin, a balatonedericsi Afrika Múzeum és Állatkert tulajdonosa. A legendás hírű Afrika-vadász, Nagy Endre özvegye kérés nélkül vállalja a kalauzolást a különleges relikviákkal berendezett trófeamúzeumban és a rendkívül hangulatos vadasparkban.

Ne szólítson igazgatónak, mindenese, őrzője, és ne tűnjék szerénytelenségnek, gazdagítója vagyok férjem örökségének – igazítja ki a megszólítást Katalin aszszony, miközben bekísér a szemet-lelket gyönyörködtető, vadásztrófeákkal teli múzeumba. – Korábban itt lakott állatkertünk büszkesége, a most 42 éves Holulu, az óriási méretű uhubagoly, de miután a kitömött állatok között a T-fán ücsörgő és időnként a nagy szemét forgató, egyetlen élő állat sok kisgyereket megriasztott, kiköltöztettük, és egy külön házat építettünk neki.
– Húszféle, együttesen nyolcvan állat él itt, kizárólag európaiak és afrikaiak, a legfiatalabb egyhetes, a legidősebb, de igen jó egészségnek örvendő, 42 éves Holulu húsz éve szórakoztatja a vendégeket. A kedvencek közé tartoznak a tevék, egyikük hátára a gyerekek is felülhetnek, sokan csodálják a zebrát, a struccokat, az őzféléket, a bivalycsordát és a lomha járású afrikai vízi bölényeket a homokmedencében – mutat a nagy testű fürdőzőkre Beretz Katalin, majd arról beszél, hogy a szegény hazai állatkertek között kartellkereskedelem folyik. Adják-veszik az állatokat, a legjobb kapcsolatban a nyíregyházival vannak. A cserebere egyedek és nemek között folyik – avat be az állománygyarapítás legkézenfekvőbb módjába vendéglátónk. Elárulja, minden jegybevételt – mert csak az a jövedelme – visszaforgat a park fejlesztésébe.
Kérdésünkre, hogy mivel tölti az őszi, a téli és a tavaszi hónapokat, azt válaszolja: a következő év tervezésével, a fejlesztésekkel. – Mert a visszatérő látogatók minden évben elvárnak valami újat – érvel határozottan. Beretz Katalin azt is elmondja, hogy férjének a Tanzániában töltött évtizedek és az itthoni évek sem adtak időt, hogy papírra vesse a különféle múzeumok megbízásából végzett gyűjtő- és vadbefogó munkáját, így neki kellett megírnia a Nagy Endrét bemutató könyvet. – Hála istennek, nagyon népszerű, már több mint nyolcezer elfogyott belőle. Pedig csak itt, a múzeumban árusítjuk – mondja búcsúzóul az edericsi múzeum és vadaspark mindenese.