A bíró ennek során gyakorlatilag a vádirat összes lényeges elemét kirekesztette a bizonyítékok közül, mivel törvénytelenségek gyanúja vetődött fel a keletkezésük kapcsán. Például jogsértéseket tártak fel a Képíróra terhelő vallomást tevő Nagy János honvéd főhadnagy elleni 1948-as eljárásban. Többek között hatósági határozat nélkül tartották fogva tizenegy napig, nem fogadhatott védőt és – amint azt a történész szakértő is valószínűsítette – fizikai és lelki nyomással csikartak ki belőle vallomást az ÁVH-n. Ráadásul a bíróság szerint több körülmény miatt kétségbe vonható Nagy szavahihetősége.
*
Emellett a főhadnagy ügyében 1948-ban eljáró népbíróságot törvénytelenül állították fel, ezért Varga Béla bejelentette, hogy a legfőbb ügyészhez fordulnak, kérve, tegyenek lépéseket a Nagy elleni eljárás hatályon kívül helyezéséért a Legfelsőbb Bíróságon. Varga szerint ha annyira hiteles lett volna a Nagy-féle terhelő vallomás, akkor a kommunista időszak jogszabályai szerint Képírót a távollétében is el lehetett volna ítélni, de ez nem történt meg.
A vádirat komolyságát jól érzékelteti, hogy az ügyészség az 1944-es vezérkari bíróság ítéletének egy olyan példányát csatolta, amelynek a bíró tájékoztatása szerint hiányzott az utolsó oldala, vagyis nem tekinthető hitelesnek. Ezt az 1944-es ítéletet egyébként még abban az évben megsemmisítették, ezért a bíróság ezt a dokumentumot is kirekesztette a bizonyítékok köréből. Varga Béla megjegyezte: a nyomozati iratok között talált olyan „abszurd” felvetést, amely szerint nem is kell új eljárást lefolytatni Képíró ellen, hanem az említett ítélet alapján el kell ítélni őt. Ehhez a bíró annyit fűzött hozzá: „Magyarországon még jogállamiság van”, ezért ilyen képtelenség nem fordulhat elő. Megemlítette: Képíró az egyetlen, akiről pozitív dolgok derültek ki az újvidéki razzia kapcsán, hiszen bizonyíthatóan megmentette egy szállótulajdonos család tagjainak életét.
A bíró közölte: az ügyészségi indítvány ellenére azért nem hallgattak ki tanúként egy nőt, aki állítólag látta, amint Képíró az 1942-es újvidéki razzia idején puskatussal lesújtott egy fiúra, mert ez az állítás már önmagában is nyilvánvaló hazugság, hiszen a csendőrtiszteknél köztudomásúan nem volt puska. Mellesleg az eset a vádiratban sem szerepelt. Mint arról beszámoltunk, az ügyész a Képíró elleni eljárást kezdeményező jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ kérésére idéztette volna be ezt a tanút. Falvai Zsolt ügyész tegnap újságírói kérdésre tagadta, hogy a Wiesenthal-központ igazgatóját, Efraim Zuroffot már hétfőn tájékoztatta volna fellebbezési szándékáról. Zétényi Zsolt ügyvéd lapunknak úgy reagált: amennyiben ez mégis így történt, az etikátlan eljárás.
Sokk és taps. A The Daily Telegraph című brit konzervatív lap szerint Képíró fölmentése „sokkolta mindazokat, akik az eljárást a világ egyik utolsó, náci háborús bűnök ügyében folyó perének tekintették”. Hozzátették: az ítéletet taps fogadta, Efraim Zuroff „fő nácivadász” viszont dühödten bélyegezte meg a döntést. A francia liberális Le Monde honlapja és a katolikus La Croix nyomtatott változata a francia hírügynökség kommentárját közölve rámutatott, milyen nehéz évekkel később olyan háborús bűntettek ügyében ítélkezni, amelyekhez az igazságszolgáltatás gyakorlatilag nem rendelkezik sem tanúkkal, sem megbízható dokumentumokkal. A német Süddeutsche Zeitung szerint a bírósági eljárás nagy hullámokat vert Magyarországon, mivel a vádlott védelmét anyagilag támogatta a Nemzeti Jogvédő Szolgálat, amelyet a jobboldali–populista Jobbik tart fenn. Nicolas Kulish, a The New York Times cikkírója is azt közölte, hogy Képíró ügyét felkarolta a Jobbik. Az Eho Moszkvi orosz rádió pedig azt a valótlanságot adta hírül, hogy Képíró ellen 1946-ban is vádat emeltek.
vezércikk a 7. oldalon
origo.hu
A többség elítéli Magyar Pétert és a visszavonulását akarja
