Ki kell törni az ördögi körből

Ma fogadják el Brüsszelben az európai roma keretstratégiát, amelynek kidolgozása a magyar EU-elnökség egyik prioritása és célkitűzése volt, s amely a romák társadalmi befogadását célzó tagállami stratégiák uniós kereteiről szól. A magyar romastratégia kezdeti sikereiről és az előkészítést övező gondokról kérdeztük Balog Zoltánt, a magyar kormány társadalmi felzárkózásért felelős államtitkárát, akit a napokban elkísértünk Pozsonyba, ahol a Visegrádi szalon nemzetközi szimpóziumon tartott előadást a romastratégiáról.

Magyarországnak oroszlánrésze volt az európai roma keretstratégia kidolgozásában, ami egyben az ön személyes felelőssége és sikere is. Az elfogadás komoly ellenszélben történt, amelynek része volt a gyöngyöspatai provokáció is…
– Óriási tétje volt az elfogadásnak, hiszen nemcsak Magyarországon, hanem az Európai Unióban is sokan voltak olyanok, akik nem akarták ezt a keretstratégiát. Küzdelem volt, aminek az első szakaszát végül megnyertünk. Miután nagypénteken reggel megkaptam az első rossz hírt Gyöngyöspatáról, felhívott az Európai Bizottságból egy befolyásos tisztségviselő, és azt kérdezte: csak nem képzelem, hogy egy olyan ország EU-elnöksége alatt elfogadják a roma keretstratégiát, ahol ilyen dolgok történnek? Felmerül tehát a kérdés: miért is történt éppen akkor és éppen Magyarországon ez a provokáció? Többen, több oldalról is érdekeltek abban, hogy a kormány romapolitikája ne legyen sikeres. Vannak, akiknek túl kevés benne a rasszizmus elleni harc, vannak, akiknek meg nincs benne elég erődemonstráció. Folyamatosan támadták Magyarországot: rasszista ország, üldözik a cigányokat, borzalmas állapotok vannak. Mégis sikerült legyőzni ezt a bizalmatlanságot, s ez annak is köszönhető, hogy azt mondtuk: éppen azért dolgoztuk ki a dokumentumot, hogy hathatós választ adjunk a felfűtött konfliktusokra.
– Korábban azt nyilatkozta, hogy Gyöngyöspata csak a jéghegy csúcsa. Mi ért ezalatt?
– Az elmúlt évtizedekben nagyon sok feszültség, frusztráció, csalódottság halmozódott fel a cigányok és a nem cigány magyarok együttélésében. Sokak számára vált élhetetlenné az élet a leszakadt vidéken, mert sem magukat, sem az általuk megtermelt javakat nem érezhették biztonságban. Vannak olyanok, akik ebben a helyzetben úgy gondolják, ha „robbantanak”, akkor abból nekik személyes vagy politikai előnyük származik. Sajnos Gyöngyöspatán is ez történt. Bárhol előfordulhatnak ilyen típusú konfliktusok, ahol ezen az úton esély kínálkozik valamilyen politikai haszonszerzésre.
– Korábban elítélte a Richard Field amerikai üzletember nevéhez fűződő „cigányüdültetést”. Fields egyébként a gyöngyöspatai incidenssorozat után szinte elmenekült Magyarországról. Az ő ténykedése milyen mértékben ártott Magyarország nemzetközi tekintélyének, különös tekintettel a soros EU-elnökségre?
– Sokat ártott, hiszen a Gyöngyöspatán történteknek pillanatok alatt nemzetközi visszhangja lett, amellyel többen próbálták lejáratni Magyarországot. Ez nem véletlenül történt. Abszurd párhuzamot húzott például a Német Vöröskereszt egyik munkatársa, aki valamilyen 1944-es evakuáláshoz hasonlította a gyöngyöspatai esetet. Köztudomású, hogy 1944-ben az evakuálásoknak nem a menekítés volt a célja, hanem a megsemmisítés. Bízom abban, hogy előbb-utóbb fény derül arra, kinek milyen érdeke volt ebben a konfliktusban. Gyöngyöspata tipikus példa arra, amikor a szélsőségek találkoznak, és a józan többség ellen döntenek és cselekednek. De sikerült megvédenünk a magyar szándékok hitelességét, és elfogadtuk a keretstratégiát.
– Milyen elvekre épül ez a dokumentum?
– A koncepció nem kizárólag emberjogi és etnikai alapon kívánja megközelíteni a cigányok ügyét, hanem mindenekelőtt szociális, oktatási, lakhatási és egészségügyi szempontból. A keretstratégia elősegíti, hogy több százezer roma munka- és tanulási lehetőséghez jusson, így segítve integrációjukat. Szeretnénk emellett megelőzni azt, hogy a roma polgároknak az Európai Unión belül történő szabad mozgása az emberkereskedelem, a prostitúció táptalajává váljon, illetve hogy visszaéljenek más országok szociális rendszerével. Az, hogy néhány hónap alatt összeállt és elfogadták a dokumentumot, kisebbfajta csoda. Ez azonban csak az első kör. A második körben minden tagállamnak meglesz a saját stratégiája. Ez nemcsak magyar siker, hanem európai siker is. Persze az európai roma keretstratégia akkor lesz valóban sikeres és eredményes, ha a lefektetett elképzelések nagy része megvalósul.
– Milyen jelentőséget tulajdonít az Orbán Viktor miniszterelnök és Farkas Flórián, az Országos Roma Önkormányzat elnöke között a közelmúltban aláírt keretmegállapodásnak?
– Ilyen Magyarországon még nem volt. A megállapodás szerint a magyar kormány négy éven belül 100 ezer munkanélküli roma foglalkoztatásba történő bevonását biztosítja. Ezenfelül 20 ezer roma fiatal, ötven – a felzárkóztatásban részt vevő – szakmunkásképző iskola segítségével szerezhet piacképes szakmát. Támogatjuk tízezer roma fiatal érettségit adó képzésben tanulását, és ötezer tehetséges roma személy felkészülését, hogy megfeleljen a felsőfokú oktatásban való részvétel feltételeinek. A szak- és felnőttképzés területén pedig mintegy 50 ezer, legfeljebb szakiskolai végzettségű roma felnőtt piacképes szakképzését kívánjuk biztosítani, valamint további 80 ezer felnőtt roma alapfokú készség- fejlesztési programokba való részvételét. Biztosítjuk 150 ezer roma szervezett lakossági szűrővizsgálatokon való részvételét.
– Ez valóban előremutató, korrekt koncepció, csakhogy kérdés: teljesíthető-e?
– Kicsit előreszaladtunk ezzel a megállapodással, de muszáj volt. Ha ugyanis nem rögzítünk konkrét feladatokat és számokat, akkor szétfolynak a kezdeményezések. Minden, amit papírra leírunk, anynyit ér, amennyi megvalósul belőle. Ha ennek csak a 60-70 százalékát teljesíteni tudjuk négy éven belül, akkor már elégedettek lehetünk. Amit kitűztünk, annak a nagy része megvalósítható, csak keményen kell érte dolgozni. Sokszereplős játékról van szó, amelyben részt vállalnak a minisztériumok, az önkormányzatok, a roma önkormányzatok, az Országos Roma Önkormányzat, a civil szervezetek, a különböző esélyegyenlőségi hivatalok és egészségügyi szervezetek, sőt az egyházak is.
– Ön nemrégiben szándéknyilatkozatot írt alá a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat (KRSZH) létrehozásáról a magyarországi egyházakkal. Mi a célja ennek a programnak?
– Ma Magyarországon korcsoportok szerint a felsőfokú végzettségűek aránya 20-25 százalék, a cigányság esetében ez az arány 0,5-0,8 százalék. Ennek a helyzetnek a megváltoztatásában az egyházak saját nevelési tapasztalataikkal a legjobb partnereink. Ezért született meg az ön által említett stratégiai megállapodás velük, amelynek értelmében 2011 szeptemberétől négy városban – Nyíregyházán az evangélikusok, Miskolcon a görög katolikusok, Debrecenben a reformátusok és Budapesten a jezsuiták – nyitnak szakkollégiumot a cigány egyetemisták és főiskolások számára. Az alapítók célja, hogy szakkollégiumi tehetséggondozó képzést nyújtsanak hátrányos helyzetű fiatalok számára. A négy főiskolai kollégium ősztől átlagban 20-25 hallgatóval indul majd, ami azt jelenti, hogy most mintegy 100 diák, jövőre újabb 100 hallgató kezdheti meg tanulmányait. Szándékaink szerint a következő években Pécsen és Szegeden is létrejönne hasonló kollégium.
– Mekkora anyagi támogatást kapnak az egyes szakkollégiumok?
– Az induláshoz öt- és nyolcmillió forint közötti támogatást kapnak a magyar kormánytól, illetve diákonként további egymillió forintot normatív támogatásként. Ebből is látszik, hogy maguk is komoly áldozatot vállalnak anyagiakban is.
– Somogy megyében – Nagybajom településen – településszintű együttműködést kötött a helyi rendőrség és a cigány kisebbségi önkormányzat, illetve civil szervezetek annak érdekében, hogy a cigányokat segítse a felzárkózásban, illetve megelőzzék vagy kezeljék a romák és a nem romák közötti esetleges konfliktusokat. Precedensértékű lehet ez más megyékben is?
– Nagyon jó kezdeményezésnek tartom, amit meg kellene honosítani a többi megyében is. Ha ugyanis valamilyen ügy rendőrségi üggyé válik, az már az utolsó állomás. Idáig nem kellene eljutni. Nagyon fontos, hogy a polgárok által létrehozott szervezetek együttműködjenek a rendőrséggel, és ez ne a válságkezelést, hanem a válságmegelőzést szolgálja. Az együttműködésbe be kell vonni a romákat is. Olyan roma és nem roma emberek vegyenek ebben részt, akik hivatali, erkölcsi erővel és szakmai tudással rendelkeznek, és képesek konfliktuskezelő mechanizmusokat működtetni. Ennek a kultúráját Magyarországon terjeszteni kellene.
– Ön szerint etnikai vagy szociális kérdésként kell kezelni a romaügyet?
– Együtt kell kezelni, egyik vonatkozásról sem szabad lemondani. Létfontosságú, hogy programunk minden hátrányos helyzetű, roma és nem roma származású magyar polgár számára érvényes legyen. Ezen belül a cigányokat külön meg kell célozni, biztosítani kell tehát az arányokat.
– Ez azt jelenti, hogy pragmatikus játékról van szó?
– Igen, odafigyelés a számokra, a számarányokra anélkül, hogy valamilyen ideológiai kvótát határoznánk meg. Az Új Széchenyi-tervben ugyanis azt mondtuk, hogy 400 ezer munkahelyet akarunk létrehozni négy év alatt. Majd pedig leírtuk, hogy négy év alatt 100 ezer romát akarunk munkához juttatni. Ennek alapján könynyen kiszámolható, hogy minden negyedik munkahely a romákat kell hogy megillesse. Ez korrekt módon vállalható, mert a munkanélküliség a romák körében sokkal nagyobb arányú, mint a nem romák körében, nevezetesen 85 százalék. Ez nem maradhat így.
– A napokban Pozsonyban tartott előadást a Visegrádi szalonban a romastratégiáról. Milyen jelentőséget tulajdonít a visegrádi országok együttműködésének a cigánykérdés megoldásában?
– Nagyon fontosnak tartom, hogy a visegrádi együttműködés kiterjedjen a romakérdésre is. Talán csak Lengyelország a kakukktojás, hiszen ott nagyságrendekkel kevesebb roma él, mint Magyarországon, Szlovákiában vagy Csehországban. Fontos az is, hogy ne rivalizálás legyen ebből a kérdésből, hanem együttműködés. Tehát ne azon versenyezzünk, hogy melyik ország rasszistább vagy kevésbé rasszista, hanem cseréljük ki tapasztalatainkat. Fontos, hogy a visegrádi országok ebben az ügyben egységesen lépjenek föl Európa színpadán. Be kell vonni a románokat és a bolgárokat is, hiszen a romaügy közös kelet-közép-európai felelősség is.
– Mi lehet a romastratégia sikerének titka?
– Egyrészt a tiszta beszéd, másrészt a kidolgozott stratégia gyakorlati megvalósítása, harmadrészt pedig a cselekvési terv anyagi hátterének biztosítása. Mi ezt a három kritériumot egyszerre próbáljuk alkalmazni Magyarországon. Egyértelműen és őszintén kell fogalmaznunk a romakérdésben, romáknak és nem roma magyaroknak egyaránt. Világossá kell tenni, hogy nem egyszerűen egy elmaradott népcsoportot akarunk megsegíteni, hanem az egész nemzet jövőjét szolgálja a stratégia. S azt is egyértelművé kell tenni, hogy a romák aktív együttműködése nélkül nem juthatunk előre. A politikának egyidejűleg vannak etnikai és szociális jellegű feladatai. Meg kell törnünk a cigányság körében azt a rossz generációs folyamatot, ki kell törni abból az ördögi körből, amelyben az iskolázatlanság, a munkanélküliség a segély világa nemzedékről nemzedékre öröklődik. Azoknak a cigányok, akik tanulni és dolgozni akarnak, illetve ki akarnak kerülni addigi környezetükből, megadjuk ezt a lehetőséget. Ezt az akarást fel kell ébreszteni, meg lehet tanítani. Akik viszont nem akarnak változtatni, azoknak nem szabad hogy ez megérje.