Zajos norvég szubkultúra

Norvégia nem csak fjordokból és a női kézilabdacsapatból áll, tartják ezt – helyesen – a norvég külügyminisztériumban, ezért a diplomatákat mostantól kiokosítják az ország egyik legnagyobb kulturális exportcikkéből, a sátánista metálzenéből is. Állítólag az embereket ez nagyon érdekli.

Olyan különleges fajtája a metálzenének a black metal, amely valami miatt főként Skandináviában terjedt el, ott is elsősorban Norvégia fiai művelik magas szinten. Aki nem szereti a zajos fémzenét, annak nem ezzel érdemes kezdenie a barátkozást a műfajjal, jó szívvel valójában senkinek sem ajánlható furcsa gondolatvilága miatt. Márpedig a fekete zene rajongói igen sokan vannak Norvégiában, s ott, a messzi fenyvesek hideg világában teljes szubkultúra alakult ki, zajos, erőszakos és hideglelős.
A legendás Burzum együttes basszusgitárosa, Varg Vikernes számít a terület legfurcsább alakjának, akit 1994-ben 21 éves börtönbüntetésre ítéltek egyik zenésztársa, Oystein Aarseth meggyilkolása és négy templom felgyújtása miatt. Aarseth a Mayhem együttesben játszott együtt Vikernessel, maga is hithű sátánista volt, a színpadon Euronymous néven volt ismert. Az együttesnek volt korábban egy svéd énekese, Per „Halott” Ohlin, akiről még Aarseth is azt mondta, nem volt normális. – Mit mondhatunk egy olyan emberről, aki nem eszik azért, hogy éhezési sebek jelenjenek meg a testén? – mondta a Halottról. A fiatal zenész koncertek előtt elásta ruháit, hogy rothadni kezdjenek, és így tudjon, immáron teljes átéléssel énekelni. Ohlin 1991-ben, 22 évesen lett öngyilkos, egy vadászpuskával fejbe lőtte magát. A holttestet maga Euronymous fedezte fel, aki gyorsan készített néhány fényképet, egy ezek közül egy későbbi album borítóját díszíti. A Mayhem basszusgitárosa, Necrobutcher a helyzet miatt távozott a csapattól, amely azonban tovább működött, ma is létezik, énekesként pedig egyetlen olyan zenész található benne, aki nem valami szörnyetegről kapta a nevét. Ő Csihar Attila.
A szörnyű háttér ellenére a black metálban több kiválóan képzett zenész is szerepet kap – elég csak Csiharra vagy a Mayhem dobosára, Hellhammerre gondolni, utóbbi ugyan nem túl simulékony ember, de a világ egyik legjobb metáldobosa –, a felvételeket pedig modern stúdiókban rögzítik és rendezik össze albummá. A black metál pontosan ugyanolyan része a könnyűzenei életnek Norvégiában, mint az A-ha. A Gorgoroth együttes korábbi énekese, Gaahl például részt vesz egy nőknek készülő divatmárka tervezésében, egyúttal bevallotta, hogy homoszexuális. Fellépéséért megkapta 2010-ben az Év meleg személyisége díjat. Gaahl ugyanakkor a feketéket, mulattokat és mozlimokat „előembereknek” nevezte, dicséri Caligulát, Nerót, valamint Varg Vikernest. A Gorgoroth gitárosa, King ov Hell egy interjúban az egész zenéből a legfontosabbnak az üzenetet, a sátánizmus terjesztését emelte ki. King ov Hell 1999 óta zenél az együttesben, s 2008-ig általános iskolai tanár volt.
Igen fontos megemlíteni, hogy a norvég média felkarolta a cseppet sem barátságos szubkultúrát, Varg Vikernes kisebb fajta médiasztár lehetett, akiért rajongtak a fiatalok, lemezeiket pedig a gyilkosság után elkapkodták. Sem Vikernes, sem King ov Hell, sem Gaahl nem félelmetes külsejű ember, ezért maszkírozzák magukat szörnyetegekké a koncertekre. A néhai Per Ohlin is szőke kisfiúnak tűnt, aki testfestéssel és az említett praktikákkal változtatta magát csontvázszerűvé. A szóban forgó ideológiát, a sátánimádatot, a nihilizmust, a halálvágyat örömmel fogadó fiatalok tömege azonban mégis furcsa, amelyre azonban kevés figyelmet fordítanak Norvégiában, helyette elfogadják különleges kulturális exporttermékként a riasztó hátterű zenét.