A korszak jelentőségéről

Az irodalom társadalmi szerepének állandó módosulásáról, a paradigmaváltásokról, a túlmediatizált kulturális életről és az írótársadalom utóbbi évtizedek során kialakult nehéz helyzetéről tartottak előadásokat és folytattak vitát a kultúrpolitikusok, írók a Tokaji Írótábor első napján.

Vitaindító előadásában L. Simon László költő, író, az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának elnöke kijelentette: a magyar írók a XXI. század elején utolsó mohikánként sirathatják el az irodalmi kultúra megkülönböztetett helyzetének elvesztését. Tudomásul vehetik a kultúra túlmediatizáltságának tényét, de nem nyugodhatnak bele az irodalom leértékelődésébe, még akkor sem, ha az írók egy része is tagadja, hogy van feladata az irodalomnak – ezt L. Simon Babits Mihály nyomán határozta meg. Eszerint a szó művészetének missziója nem más, mint a nemzeti karakter legmagasabb szintű felmutatása. Szerencsés nemzeteknél a nemzeti konzervativizmus és a felfedező modernség szinkronban valósulhat meg. Nálunk azonban az írók nagy része csak az egyik vagy csak a másik irányzat kizárólagos hívének vallja magát. Ezt a kétpólusúságot – folytatta L. Simon László – nem lehet egyik pillanatról a másikra magunk mögött hagyni. A magyar irodalom és a magyar nyelv elvitathatatlan nemzetmegtartó szerepének együtt kell járnia a megújulás folyamatos jelenlétével.
Végül is az irodalmároknak és az írószervezetek vezetőinek is újra kell gondolniuk a politikával szembeni elvárásokat, és fel kellene vetniük végre a saját egzisztenciális problémájukon túlmutató kérdéseiket is. Ezekről a létkérdésekről szólt Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke, aki többek között a legnagyobb hazai írószervezet és az írók önfenntartási gondjairól számolt be.
Ács Margit, a Magyar Művészeti Akadémia írói szakosztályának elnöke a könyvkiadók és folyóiratok 1990 után elkezdődött ellehetetlenülési folyamatát és a nemzeti elkötelezettségű irodalom háttérbe szorulásának történetét elemezte. Fekete György belsőépítész, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke a jelen legbiztatóbb fejleményének tartja, hogy a parlament megszavazta az akadémia köztestületté válását.
Radics Péter, a Digitális Irodalmi Akadémia vezetőségi tagja úgy véli, hogy a mai magyar irodalom közel sincs olyan rossz és elhanyagolt állapotban, mint ahogy akár maguk az írók is hinnék. Szerinte komoly esély van arra, hogy az ezredforduló a magyar irodalomtörténet jelentős korszakaként él majd az utókor emlékezetében.