A matador győzelme

Egy évvel ezelőtt nagy port vert föl Spanyolországban a katalán autonóm parlament döntése a bikaviadalok teljes betiltásáról. A megdöbbent matadorok és a bikatenyésztők nem nyugodtak bele a döntésbe, és a viadalok híveivel összefogva visszavágtak. A spanyol kulturális tárca vezetője – nem kis meglepetésre – évekig tartó húzódozás után művészetnek ismerte el a bikaviadalt.

Különösen az egyik viador, a vitatott stílusú és titokzatos José Tomás fogadhatta nagy elégtétellel a döntést. Köztudott ugyanis róla, hogy a viadalok fennmaradása érdekében a nagy elődökhöz hasonlóan akár az életét is feláldozná az arénában. A viador eltökéltsége senkit sem hagy hidegen. Egyesek rajonganak érte, míg a másik tábor gyűlöli. A bikaviadalok hívei és értői négy éve az őt megillető tisztelettel és lelkesedéssel üdvözölték a még csak 35 éves torreádor visszatérését. Az akkor már öt éve visszavonult Tomás ugyanis akkor tért vissza az arénába, amikor már nagyon megerősödött a bikaviadalok betiltását követelők mozgalma.
José Tomás a Madridhoz közeli Galapagarban született, és a bikaviadalokhoz ezer szállal kötődő Román Martín család sarja még azt is vállalta, hogy ingyen kockáztassa az életét. Például nagy sikerei egyik színhelyén, Barcelonában sikerült is visszacsalogatnia a technikai fejlődés új és új termékei miatt elpártolt nézőket. Még a viadalok ellenzői is elismerik, hogy sokan szeretnék a saját szemükkel látni ezt a törékeny alkatú, de lelkileg bivalyerős, megszállott matadort. José Tomás pedig tudatosan rájátszik e rejtélyes viselkedésre, magába zárkózik, nem nyilatkozik senkinek, és szakmai okokra hivatkozva azt sem engedi, hogy a tévék élőben közvetítsék viadalait. A képsorok ugyanis akármennyire nagy felbontásúak és tökéletesek, nem tudják érzékeltetni a viadal igazi légkörét. Ő pedig hű marad elveihez, művészi, esztétikai és etikai elkötelezettségéhez.
Már nem a pénz vonzza, hiszen minden elért, amit csak kívánhat magának egy viador. Visszavonulásakor sokan támadták, de amikor újra megjelent az arénákban, a világ legbefolyásosabb orgánumai is a mítosz visszatérését ünnepelték. Mint az ABC, amely egyik legutóbbi fellépésének – egy sérülés utáni újabb csodálatos visszatérésének – hatása alatt José Tomást egyik nagy elődjéhez hasonlította. Ahogy a kommentátor fogalmazott, José Tomás ma, a gazdasági válság kellős közepén ugyanúgy a vigaszt jelenti a spanyoloknak, amit a polgárháború öldöklései után Manolete. Akkor a testvérháború nyomasztó emlékei, a Franco-diktatúra és a nélkülözések elől a focin kívül a viadalok hagyománya jelentette a spanyolok számára a menedéket.