Ramadán van, még nagyjából egy hétig böjtölnek a mozlimok világszerte. A damaszkuszi óváros hagyományos forgataga ilyenkor sokkal visszafogottabb, a boltok nagy része zárva tart, mert gazdájuk imádkozik vagy egyszerűen nem bírja az üzlet előtt ivás, evés és dohányzás nélkül eltölteni a napot. Damaszkusz persze továbbra is él, épp ugyanúgy, mint minden más napon, az utak zsúfoltak, az autók dudálnak, naplemente után pedig megjelennek a nagy bajuszú férfiak az utcasarkon vízipipázni.
A híradóban ugyanakkor felfordulásról hallunk, emberi jogi szervezetek egyre szörnyűbb áldozatokról adnak számot. Lehet, hogy a nyugati média valóban manipulálja az eseményeket, de az is, hogy mindaz igaz, amelyről a sajtó távol levő munkatársai beszámolnak. Szíriában nagyon kevés nyugati újságíró dolgozik, azokat ugyanis, akik a kormány szerint torz beszámolót írtak az eseményekről, az állam elküldte, engedélyüket pedig visszavonta. Az állításuk szerint a kormánytól teljesen független üzletemberek által vezetett-támogatott Független Szíriai Fiatalok nevű civil szervezet három napra összecsődítette a világsajtót, hogy megmutassák, milyen is az általuk ismert Szíria.
A hoszteszlányokon terepszínű póló, mellrészén Szíria kontúrjai nemzeti színekben pompázva, hátán pedig Háfez el-Aszad néhai és Basár el-Aszad jelenlegi elnök néz bizakodva a jövőbe. Nem mondják, hogy nincsenek problémák, de azt állítják, hogy a nyugati média torzít, mégpedig szándékosan, hogy a szíriai helyzet rosszabbnak tűnjön, mint a valóságban. A háttérben talán Izrael, Amerika, Szaúd-Arábia, Jordánia, Törökország és Irak áll, a szomszédok és szövetségeseik, amelyek meg akarják dönteni a szíriai hatalmat, Basár el-Aszadot el akarják űzni, s átjátszani saját barátaik kezébe az országot.
Damaszkusz egyik forgalmas sugárútján egy kisbuszból egy férfi egy szíriai lobogót tart ki az ablakon, úgy száguld az éjszakában. A mostani helyzetben azt gyaníthatjuk, hogy nem futballmérkőzésről hazatérő szurkolókat szállít a kocsi, hanem forradalmárokat vagy rendbontó terroristákat, nézőpont kérdése. A szíriai vendéglátók hangsúlyozzák, itt olyan csoportokról van szó, amelyek zavargást szítanak, és nem áll mögöttük a lakosság támogatása. Pontosan ezt mondja Basár el-Aszad is, a halottak nagy számáért is a tüntetőkre hárítja a felelősséget. IV. Ignatius, Antiokhia és a Kelet görög ortodox pátriárkája damaszkuszi irodájában hasonló gondolatokat oszt meg az összesereglett rengeteg újságíróval. „Mi keresztények vagyunk és ez a hazánk, nem Európából hoztuk a kereszténységet” – figyelmeztet az idős főpap, megjegyezve, Szíria népe – vallástól függetlenül – nem szokta erőszakkal megoldani a problémáit, ezt külföldről hozzák be. IV. Ignatius szerint a mozlimokkal az ortodoxok kiválóan megértik egymást, „még jobban is, mint egy másik keresztény felekezet tagjaival”.
A helyszínen ülő orosz újságírók szinte hazai pályán játszanak. Rengetegen vannak, IV. Ignatius irodájában pedig főhelyen látható a fotó, ahogy a főpap fogadja Dmitrij Medvegyev orosz elnököt.
Az újságírókat szállító busz egy felüljáró alatt halad el a városban, amelyen egy transzparens látható: „Köszönjük, Oroszország!” Emlékezetes, Moszkva nyíltan elutasította az Egyesült Államok fellépését a szíriai elnök ellen, az ENSZ BT-ben a pártját fogja, így Basár el-Aszad nemzetközi szempontból voltaképp Moszkvának köszönhetően érinthetetlen. Persze nagy kérdés, hogy Hama és Homsz lakói is hálásak-e Oroszországnak?
origo.hu
Miért ennyire agresszív és nárcisztikus Magyar Péter?
