Élt a hatvanas évek első felében egy kilenctagú írótársaság, amelynek tagjai úgy újították meg a magyar költészetet, hogy visszatértek annak egyik legmarkánsabb, valóságfeltáró hagyományrétegéhez. A Kilencek tagjai – Győri László, Kiss Benedek, Konczek József, Kovács István, Mezey Katalin, Oláh János, Péntek Imre, Rózsa Endre, Utassy József – egyöntetűen mondtak nemet mind a hatvanas évek jelenidejére, mind az eszmei szocializmusra. Közös kötetükben, az Elérhetetlen földben mutatta meg kivételes alkotóerejét Utassy József is, aki tavaly augusztus 29-én, hatvankilenc esztendős korában hunyt el. Őt a többiek is a legeredetibb, legmarkánsabb tehetségnek tartották maguk között, aki annak dacára maradt magára démonaival, hogy felesége, Horváth Erzsébet és a barátai is végig mellette voltak földi kálvária útján. A költő sorsa példázza, hogy az embernek egyedül kell végigjárnia az alkotói kiteljesedéshez és a halálhoz vezető utat akkor is, ha szerettei nem hagyják cserben.
A kötetből megtudhatjuk, hogy Utassy nem csak a legtöbbször idézett Zúg március című vers miatt vált a hatvanas évek közepétől a rendszerváltozásig a hatalom zaklatásainak céltáblájává. Még súlyosabb botránykőnek bizonyult a Hitfogyatkozás, amelyben a költő az 1968-as, a szovjet és szövetséges csapatok lánckerekei által eltiport prágai forradalmat siratta, s a kádári Magyarországot is vádolta, amiért a Magyar Néphadsereg is részt vett a gyalázatban: „Győzelem? Harminc ezüsttel győztek! Éneklem hát: júdás idő ez.” Egy másik versében Cezarosescunak nevezte a szocialista Románia hírhedt, egyszerre vörös és barna fasiszta diktátorát. A kádári kabinet vette az üzenetet. Utassy Józsefet üldözték, mellőzték, köteteit kevés példányban jelentették meg, könyvtárakból is eltávolították
Az emlékkönyvből az is kiderül, hogy Utassy verseiben néven nevezte a létfilozófia angyali és démoni erőit. Kristálytiszta szavakban vallott életörömről, a Szent György-hegyi szüretről, Tokaj boráról és a halálról, mely könyörtelenül szorítja születés és elmúlás dátumai közé az embere kiszabott rövid földi időt. A költőt a rendszerváltozások-visszarendeződések miatti csalódásokon túl fiának korai halálával is megterhelte az élet. Miközben költészete kiteljesedett, ő maga fokozatosan megrokkant, mi több, többször is szembenézett az őrülettel. A megpróbáltatásokat Utassy hatalmas életereje hatvankilenc éves koráig bírta.
A kötetben az Utassy-költemények, a barátok siratóversei, megemlékezései bizonyítják, hogy a költő teljes életművet hagyott maga után. Verseivel, életével, elmúlásával is igazolta a feleségéhez írt, Erzsikém című költemény zárszavait: „Ha meghalunk, büszkén halunk meg. Halkan, /ahogy elhal a gordonkán a dallam / Elmúlásunk ünnep lesz. Halhatatlan”.
(„Dalba fog az ember…” Utassy József költő élete versekben, képekben. Összeállította Péntek Imre, Pannon Tükör Könyvek, Zalaegerszeg, 2011.)
Elgázolt egy embert a vonat Kecskeméten