Izrael több forgatókönyvvel készül a szeptemberi nagy eseményre. Bár várható, hogy az Egyesült Államok végül vétózni fog, a zsidó állam nem hajlandó reszkírozni ezen a téren, nem dől hátra, hanem előre tekint, és megpróbálja a lehetőségekhez képest a legbiztosabb csoportot gyűjteni maga köré. Benjamin Netanjahu eddig kétszer turnézta végig Európát, vélhetően többször már nem fogja, főleg mert napok óta szociális okokból hatalmas tüntetések vannak országában, s elsősorban saját háza táján akar söprögetni. Tárgyalásai során egyedül Silvio Berlusconi jelentette ki, hogy ő márpedig Izrael mellett áll, az olasz kormányfőn kívül azonban senki sem nyilvánította ki egyértelműen, hogy melyik oldal felé húz. Az amerikai vétó azonban nagyon valószínű, és ezt a palesztinok is tudják, ezért valószínűleg nem a Biztonsági Tanács elé terjesztik a függetlenség iránti kérelmüket, hanem a közgyűlést kérik fel szavazásra. Ez a szerv nem hozhat kötelező döntéseket, de erkölcsi értelemben mindenképp súlya van egy nem kötelező érvényű határozatnak is. Ezt pedig a palesztinok nyilván kihasználnák, mondjuk a hágai Nemzetközi Törvényszéken indított perek alapjaként, valamint minden nemzetközi tárgyaláson. Szó lehet még arról is, hogy a közgyűlési igazolás esetén a palesztinok újraértelmezik a múltban történt eseményeket és aláírt szerződéseket, s de facto országként folytatják a politizálást a valódi függetlenség felé.
Ez az izraeliek számára katasztrófával érne fel (persze azért még mindig sokkal jobb, mintha senki sem vétózna a Biztonsági Tanácsban), ezért is merült fel bennük, hogy felmondják az 1993-as oslói megállapodást. Ez a szerződés hozta létre a Palesztin Autonómiát. Az izraeli fél érvelése szerint már a palesztinok egyoldalú törekvése az államiság felé is a megállapodás felrúgását jelenti, így Izraelnek is joga van semmisnek tekinteni az összes határozatot, amelyet 1993 óta hoztak. A történelmi szerződés megszüntetése azonban nem feltétlenül következik be, inkább lehetőségként vizsgálják az izraeliek, ahogy azt is, hogy az ENSZ-szavazás után annektálják a ciszjordániai zsidó telepeket.
A kását persze nem eszik olyan forrón, ahogy főzik, a palesztinok is tudják ezt, így a sorsdöntő szavazásra nem úgy mennek oda, hogy győzelmet aratnak vagy meghalnak. Ezt jelzi az is, hogy tegnap összegyűltek az arab országok vezetői a katari Dohában, egyeztetve a várható álláspontot. Hanan Asravi főtárgyaló korábban Washingtonban próbálta rávenni az amerikaiakat, hogy ne éljenek vétójogukkal, hiszen Barack Obama amerikai elnök is a kétállami megoldás pártján áll. Igaz, az Egyesült Államok az Izraellel való közvetlen tárgyalásokat szorgalmazza, ez azonban a palesztinok szerint csupán szócséplés, minden eredmény nélkül.
origo.hu
Magyar Péternek és az RTL-nek már nem fontos az árvíz
