Koreai invázió a szórakoztatóiparban

Ismerősek-e ezek az együttesek: 2NE1, TVXQ, MBLAQ, Super Junior vagy Big Bang? Valószínűleg azért nem, mert Magyarországra nem ért el a világszerte hódító koreai hullám, a félsziget kulturális inváziója. Amerikába és Nyugat-Európába már igen, nem beszélve Japánról, ahol a K-pop ellen már tiltakoznak is.

Négy lány alkotja a 2NE1 nevű csapatot, világszerte megőrülnek értük azok, akik az ilyen zenét szeretik. Persze szó sincs esetükben arról, hogy egy iskolába jártak, és közösen gitározgattak a fészerben, az YG Entertainment nevű cég a 2009-es bemutatkozás előtt már négy évvel csiszolgatta az imázst, a leendő dalokat és kialakította a végső arculatot. Az első dal az LG Cyon nevű telefonját népszerűsítette, ennek sikere után leszerződtek a Fila sportszergyártóval, majd a Samsung egy telefonkészüléke is a 2NE1 zenéjével vált Korea-szerte népszerűvé. A lányok azóta besöpörtek minden díjat, amit Ázsiában lehetett, miközben imázsukat féltékenyen őrzik az erre kijelölt személyek és társaságok. Egy-egy dalt japánul is felénekelnek, hogy az ottani rajongók is értsék őket, angolul próbálnak betörni a nyugati piacokra (a német slágerlistákat már meghódították), s az YG istállójába tartozó többi együttessel egymást kiegészítve képviselik a koreai kulturális hullám egyik jelentős részét. Egy másik popimpresszárió, az SM Entertainment 2003-ban indította el a nálunk egyáltalán nem ismert TVXQ nevű fiúcsapatot, amely 2009-ben bekerült a Guinness-rekordok könyvébe, mint az az együttes, amelyiknek a legtöbb regisztrált rajongója van. A nyugaton DBSK-ként ismert csapatért Dél-Koreában 800 ezren élnek-halnak, Japánban 200 ezer lány ragasztja tele a szobája falát a fiúk képeivel, a világ többi részén pedig további 200 ezren harsogják: Semmi sem lehetetlen a TVXQ számára. Ez utóbbi egyik hivatalos szlogenjük. A csapat tagjainak egyébként 2009-ben szétváltak útjaik.
Mindeközben a távol-keleti tévékben egymást érik a koreai szappanoperák. Be Jong Jun amolyan félistenként jelenik meg a japán sajtóban, egy-egy filmért ötmillió dollárt kap, Hollywood sztárjain kívül senki sem ért még el erre a szintre. Rajta kívül még legalább kilenc férfi színész kap egy évben tízmillió dollár feletti összeget, filmjeiket legális és illegális módon terjesztik Ázsia-szerte, s mostanság még távolabb is. Néha meghökkentő hatással jár a koreai hullám, például az északkelet-indiai Manipur államban. A helyi szeparatista mozgalom hatására 2000-ben betiltották a hindu kultúra terjesztését, így a híres Bollywood-filmek nem kerülhetnek a tévé képernyőjére, a kialakult vákuumba pedig azonnal benyomult Korea. Manapság a fiatalok koreai szavakat kevernek beszédjükbe, hajukat úgy vágatják, mint távoli idoljaikon látják, és vágyakoznak Korea után. „Az iskolában arról beszélgetünk, milyen lehet Koreában felnőni. Szerintem fantasztikus lehet, mindenki gyönyörűen néz ki” – nyilatkozta egy helyi lány, Aksaja Longdzsam az AFP tudósítójának.
A koreai kulturális hullám 1999 óta figyelhető meg Ázsiában, s nagyjából egy évtized kellett ahhoz, hogy politika legyen belőle. Egy nappal ezelőtt ötszáz tokiói fiatal gyűlt össze a Fuji TV székháza előtt, tiltakozva a túlzott koreai kulturális import ellen. A megmozdulás elindítója Takaoka Szouszuke népszerű japán színész volt, mikor Twitter-üzenetet küldött, kijelentve, soha többé nem nézi az említett adót, mivel „olyan, mint egy koreai tévé”. Takaokát emiatt ügynöksége kirúgta, támogatói és a japán nemzeti érzelmű fiatalok pedig felháborodtak, az internetes segítséggel szervezett eseményen így már sokan régi birodalmi zászlóval jelentek meg, és a császárt éltették. Vélhetően napokon belül kormányzati szintre kerül az ügy Szöulban.