Szomáliai gyerekek ezrei haltak meg

Újabb két területre terjesztette ki az éhínségövezetet az ENSZ Szomáliában, de nem látszik, miként lehetne a helyzetet megoldani. Amerikai becslés szerint eddig 29 000 ötvesnél fiatalabb gyerek halt éhen Szomáliában, Hillary Clinton pedig arra szólította fel az iszlamista erőket, ne akadályozzák a segélyek szétosztását.

Szomália területét két nagy csoport ellenőrzi: a kormánycsapatok és az al-Shabab-milícia. Az előbbi kenyai, etióp és amerikai támogatást élvez, próbál fennmaradni egy darabokra szakadt országban, míg utóbbi egy iszlamista mozgalom, amelyet kívülről segít Eritrea és talán több arab ország is, ám megdönthetetlen bizonyítékok nincsenek. Nyugati vélemények szerint a milícia szoros kapcsolatokat ápol az al-Kaidával, az iszlám terjesztését írta fel zászlajára, így valójában egy terrorcsoportról van szó, amely elűzi a nyugati segélyszervezeteket, ezzel is nehezítve az éhínségtől szenvedő lakosság helyzetét.
A segélyek elosztása azonban a kormánycsapatok által ellenőrzött területeken is nagyon nehézkesen folyik, s meg nem erősített beszámolók szerint nem véletlen, hogy hova jutnak el a szállítmányok, és hol maradnak segítség nélkül. Azok a férfiak, akik el tudnak jutni az al-Shabab földjéről a kormány vidékeire, szinte biztosak lehetnek abban, hogy le fogják őket tartóztatni mint a milícia támogatóit. Ezért aztán a családok férfiak nélkül indulnak útnak, s ha bejutnak a menekülttáborba, akkor sincs vége a szenvedésnek. A táborok túlzsúfoltak, nincs elegendő élelem és víz, s ne feledjük, a sokszor félmilliós ideiglenes lakhelyek környékén is élnek emberek, akik cseppet sem örülnek a menekülteknek. Az északkelet-kenyai Dadaab menekülttábor környékén súlyos aszály uralkodik, a helybéliek pedig semmiféle segítséget nem kapnak a külföldi szervezetektől, cserébe az ő legelőiken terpeszkedik most a sátortábor.
Az ENSZ szakértője szerint legközelebb októberben várható esőzés, de akkor csak januárban tudnak majd aratni, addig pedig semmi esély a javulásra. Szomália határvidékén a szomszédok fegyveresen is átjárnak, akár az etióp, akár a kenyai katonák, ők kísérik az élelmiszersegélyeket szétosztó szervezetek munkatársait, s nem mellékesen részt vesznek a háborúban. A helyzetet azonban mindkét fél ki akarja használni, a nyugatiak a milíciát vádolják a helyzet romlásával, az al-Shabab viszont azt állítja, a széttöredezett Szomália a külföldiek célja, amelyen az iszlámalapú törvénykezés, a saría bevezetése segítene, s újra kívánja szervezni a gazdaságot, amely jelenleg a külföldieknek hajt hasznot.
A milícia a mostani helyzetben jóval kevesebbet támadja a teherautókat, hiszen júliusban engedélyezte a segélyek behozatalát, amelyet korábban szigorúan tiltott. Az al-Shabab milícia által irányított területen soha nem importáltak élelmiszert, hanem a helyi gabonatermesztést támogatták. Ennek következtében a vidéki parasztok nagyobb jövedelemhez jutottak, a legszegényebbek is megéltek, a pénz pedig nem került ki az országból. A modell azonban csak akkor működik, ha a termés megfelelő. A mostani aszály idején meg is bukott a terv.