Nagyon sok 1920 és 1950 között készült amerikai kocsit lehet látni a forgalomban a kubai utcákon. Összesen 75 ezer 1960 előtt idekerült ilyen autót tartanak nyilván, amelyeket almendrones néven emlegetnek. Sőt a szigetországé a dicsőség, hogy Latin-Amerikában 1919-re már Kuba importálta a legtöbb gépkocsit. A Kubába került első jármű francia gyártmányú volt, és az új autók gyorsan ellepték a főváros, Havanna utcáit, s 1951-ben már 143 ezer amerikai típusú kocsiról tudtak. Napjainkra a fele maradt meg, és egyszerre mintegy tízezer közlekedik belőlük. A forradalom előtt még nemzetközi versenyeket is rendeztek a Malecónon, Havanna híresen széles tengerparti sétányán. Itt rabolták el 1958-ban a Július 26. Mozgalom tagjai az argentin autóversenyzőt, Juan Manuel Fangiót, hogy felhívják magukra a nemzetközi sajtó figyelmét.
Az idő múlásával a külföldi turisták által megbecsült és ma is keresett látványosságok lettek a sokáig lenézett, de kénytelenségből megtartott autómatuzsálemekből. Még a tömegközlekedésben is segítettek, mert rendszerint felvették azokat, akik nem fértek föl a mindig zsúfolt buszokra. A kubai autószerelők nagyon ügyesen helyrepofozták őket a hiánygazdálkodás ellenére. Lerobbant mosógépek és hűtőszekrények alkatrészei is beléjük kerültek. Az egyik taxis elárulta, hogy nem ritka az olyan tulajdonos, aki 4000–7000 dollárt költött a felújításra. Maradjon az ő titkuk, honnan szerezték hozzá a pénzt. Raúl Castro kormányzata már hozzájárult, hogy könnyebben beszerezzék az alkatrészeket.
De az új rendelkezések miatt most nagyon szívják a fogukat az almendrones tulajdonosai, mert a magánvállalkozási modell bővítése részeként az újabb típusok is megkapták a taxizási engedélyt. Így már jelentős hátrányba kerültek a többi – Lada, Moszkvics, Nissan, Toyota, Citroën és Renault – típus sofőrjeihez képest. Az új modellek sokkal kevesebb üzemanyagot fogyasztanak, és jobb a műszaki állapotuk is, de az oldtimerek tulajdonosai biztosra veszik, hogy állják majd velük a versenyt.
Holnap jön az igazi tél!