Csillebérc újra az államé lehet

A KISZ Központi Bizottságának titkáraként Gyurcsány Ferenc is kézjegyével látta el azt a jogsértő ajándékozási szerződést, amellyel a csillebérci úttörőtábort 1989-ben átadták a Magyar Úttörők Szövetségének. Bár a megállapodást azóta a bíróság jogerősen megsemmisítette, az ingatlan máig nem került vissza az államhoz. Ugyanis a semmisség jogkövetkezményeiről külön perben döntenek, amelynek szeptember 16-án lesz a következő tárgyalása. Nagy az esély arra, hogy a több milliárdot érő ingatlan huszonkét év után visszakerüljön az államhoz. Az üdülő úttörőszövetséghez és MSZP-hez köthető üzemeltetői egyébként az elmúlt három évben hétszázmillió forintos nettó árbevételt könyvelhettek el.

A rendszerváltáskori privatizáció egyik szimbolikus eseménye volt a csillebérci úttörőtábor elkótyavetyélése. Az ajándékozási szerződés 1989-es aláírása úgy adta meg a kezdőhangot az ingatlan állami körből való kijátszására, mint 1917-ben az Aurora cirkáló ágyúlövése a Téli Palota ostromára.
De kezdjük az elején! A 46,5 hektáros csillebérci úttörőtábort 1948. július 31-én nyitották meg. Az ingatlant és a szomszédságában lévő nyolchektáros természetvédelmi területet 1963-ban államosították, majd öt évvel később, 1968-ban megkapta a vagyonkezelői jogot a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ). Aztán 1989. április 22-i kongresszusán a KISZ felszámolta önmagát, és még ugyanazon a napon létrejött a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (Demisz). Azonban a csillebérci úttörőtáborról megfeledkeztek. Csak két hónappal később, az állami tulajdon önkényes elajándékozási lehetőségének megszűnése előtt pár nappal jutott eszükbe, hogy gyorsan át kellene játszani az ingatlant a haveroknak. Így aztán 1989. június 27-én elkészítettek és aláírtak két különböző szerződést. Az egyikben az akkor már nem is létező KISZ, a másikban pedig a Demisz (amelyről azt hitték, hogy a KISZ jogutódja) ajándékozta oda a tábort a Magyar Úttörők Szövetségének (MÚSZ). A demiszes szerződésre azért volt szükség, mert az elvtársak is tartottak attól, hogy a két hónappal korábban megszüntetett KISZ ajándékozásából még jogi nehézségek lehetnek. A megállapodást az úttörők részéről Germánné Vastag Györgyi főtitkár írta alá, aki 2006-tól 2010-ig a Fővárosi Közgyűlés oktatási bizottságának MSZP-s elnöke volt. A szerződéseken szerepel Gyurcsány Ferenc aláírása is, aki akkoriban a KISZ Központi Bizottságának titkáraként és az Egyetemi és Főiskolai Tanács vezetőjeként, illetve a Demisz alelnökeként erősítette az egypárti diktatúra élcsapatát.
Bár az iratok alaki hibákat is tartalmaztak, a földhivatal már 1989. június 30-án, tehát három nap alatt bejegyezte az úttörőszövetség tulajdonjogát. A sietséget az 1989. július 1-jével módosuló földtörvény indokolta, amely a vagyonátmentést megakadályozandó eltörölte azt a lehetőséget, hogy egy állami ingatlan kezelője elajándékozza az általa használt épületet vagy területet. (Egyébként a csillebércihez hasonló lázas sietséggel hajtott végre több gyanús ingatlanügyletet a KISZ–Demisz-csapat: 1989-ben néhány nap leforgása alatt adták el a KISZ Központi Bizottságának Duna-parti székházát 950 millió forintért a Magyar Hitel Bank Rt.-nek. Továbbá a Demiszhez került az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalat, valamint a Hotel Ifjúság Szálloda és Étterem Vállalat.)
A csillebérci ingatlan visszaszerzéséért az első Orbán-kormány idején, 2001-ben indított polgári pert az állam. Bár az ajándékozásnál a jogsértés egyértelműnek tűnt, 16 évet kellett arra várni, hogy a Fővárosi Ítélőtábla 2005-ben jogerősen érvénytelenítse az ügyletet. Az ítélőtábla kimondta: az ajándékozás azért semmis, mert megkötésének pillanatában a KISZ már nem létezett, a Demisz pedig nem volt a KISZ jogutódja. Az ítélet arra a gyanús körülményre is felhívta a figyelmet, hogy a földhivatal pár nap alatt bejegyezte az új „tulajdonost”, miközben másoknak erre éveket kellett várniuk. A jogerős döntést utóbb a Legfelsőbb Bíróság is megerősítette.
Ennek ellenére az ingatlan – amelynek értékét néhány éve 2,5 milliárd forintra becsültek – máig nem került vissza a magyar államhoz. Ennek az a magyarázata, hogy az ítélőtábla új eljárás lefolytatására kötelezte az elsőfokú Fővárosi Bíróságot az érvénytelenség jogkövetkezményeinek megállapításában. Bár ebben a körben az elsőfokú eljárás megkezdődött, később a pert felfüggesztették, amíg a földhivatal elbírálja, mely igénylőknek a tulajdonjogát jegyzik be az ingatlan tulajdoni lapjára széljegyen. Miután a csigalassúságú elbírálás 2008–2009-ben végre megtörtént, az állam kontra MÚSZ polgári per is folytatódhat. A következő tárgyalást a Fővárosi Bíróság szeptember 16-ra tűzte ki.
Az államot képviselő Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. szóvivője, Zicherman Zsolt lapunkat arról tájékoztatta: céljuk változatlanul az, hogy az úttörőtábor visszakerüljön az állam tulajdonába, amire a korábbi bírósági ítéletek alapján reális esély van. Az alperes MÚSZ elnöke egyébként az a Rácz Péter, aki 2002-ben a szocialisták parlamenti képviselőjelöltje volt. Rácz élettársa pedig nem más, mint a korábban az MSZP pártigazgatójaként is szerepet vállaló Butor Klára. Az utóbbi években a MÚSZ több vezetője indult szocialista jelöltként az önkormányzati választásokon.
A Magyar Hírlap információi szerint a MÚSZ tulajdonában lévő Csillebérci Szabadidő és Ifjúsági Központ Kft. (e cég felügyelőbizottságának tagja Rácz és Butor is) az utóbbi három esztendőben több mint hétszázmillió forint nettó árbevételt ért el, üzemi eredménye pedig meghaladta a hatvanmillió forintot.
A csillebérci úttörőtábor legutóbb áprilisban, a gyöngyöspatai romák húsvéti üdültetésekor került a figyelem középpontjába. Akkor előzetes időpont-egyeztetés után közel háromszáz cigány embert (főként nőket és gyermekeket) szállítottak Csillebércre üdülni. Azonban az utaztatást egyes civil „jogvédők” és médiumok megpróbálták úgy beállítani, mintha a romákat „rasszista támadások” miatt ki kellett volna menekíteni a Heves megyei településről.