Hegedűben is jók vagyunk

Visszaesett az elmúlt években a hangszerek iránti kereslet, a hivatásos zenészek is nehezen szánják rá magukat drága instrumentum vásárlására – mondta Nagy András a Magyar Hegedűkészítők Társasága a Kaposvári nemzetközi kamarazenei fesztiválhoz kapcsolódó hangszerkiállításán. A miskolci hegedűkészítő, aki a Zeneakadémia hangszerkészítő szakán folytatott tanulmányai után három éven át a világhírű cremonai mesterek keze alatt pallérozta szakmai tudását, úgy látja: habár a tengeren túl is elismert, kiváló hegedűk készülnek a magyar mesterek műhelyeiben, világjáró előadóink elsősorban külföldön vásárolnak vonós hangszert.
– Tanulóhegedűt már néhány ezer forintért lehet vásárolni, a zenei pályára készülők manufaktúrában készült drágább hegedűt, brácsát vagy csellót vesznek, a zenekari muzsikusok és a szólisták viszont már mesterhegedűre tartanak igényt. A legdrágább magyar hegedűkért egy- és kétmillió forint közötti összeget kérnek a jó nevű hazai mesterek.
A leghíresebb magyar hegedűkészítő, Pilát Pál hagyatékát, kézi szerszámait is megismerhettük a kaposvári hangszerkiállításon, és megtudtuk: a világhírű magyar muzsikus, Reményi Ede is kortárs hegedűkészítőtől vásárolt hangszereken játszott, a hegedűkészítő társaságot nagyvonalúan támogató Szecsődi Ferenc pedig egy új magyar hegedűvel mutatkozott be a kaposvári fesztivál közönségének.
– Kína a hangszerkészítésben is verhetetlen, ott évente egymillió hegedű készül. Igaz, annak kilencvenkilenc százaléka csapnivalóan rossz, de a megmaradt egy százalék is sok. Az importból származó hangszerek dömpingje félelmet kelt a magyar hegedűkereskedők körében, de állíthatom: nem rendít meg bennünket abban a hitben és törekvésben, hogy továbbra is jó hangszereket készítsünk – szögezi le az impozáns kiállítás kalauzolását vállaló Nagy András, akitől megtudtuk: a fesztivál alatt nyílt kiállításon bárki kipróbálhatta a mesterhegedűket, brácsákat, csellókat. – Volt, aki naponta visszajött, hogy megszólaltathasson egy-egy szép hangú hegedűt – mondta.