Életének 98. évében szombat reggel meghalt Képíró Sándor volt csendőr százados – tájékoztatta a Magyar Távirati Irodát az elhunyt hozzátartozója és ügyvédje. Képíró Sándort július közepén mentette fel bizonyítottság hiányában a háborús bűntett vádja alól az első fokon eljáró Fővárosi Bíróság. A volt csendőr százados egészségi állapota már akkor annyira rossz volt, hogy a kórházból szállították az ítélethirdetésre, infúzióra kötve. A halál is a kórházban érte.
Az Efraim Zuroff vezette jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ Képíró Sándor halála miatt „mély csalódottságát” fejezte ki, mert az megakadályozta, hogy elítéljék és megbüntessék az egykori csendőrtisztet.
*
A Wiesenthal-központ – amelynek nyomására a Budapesti Nyomozó Ügyészség végül értékelhető bizonyítékok nélkül vádat emelt az idős ember ellen – közleményében azt írta: „jogos az a feltételezés, miszerint a felmentést a fellebbezés okán elutasították volna, és Képírót még egyszer elítélték volna az újvidéki tömegmészárlásban játszott szerepéért”. Hozzátették: „sajnálatos, hogy halála megakadályozta ezt a döntést”. (A Jobbik közleményében közölte, elítélik és megvetik a központot, és felszólították a szervezetet, hogy kövesse meg Képíró Sándor hozzátartozóit. Szóvá tették, hogy míg az egykori csendőr századost infúzión is betolták a bíróságra, Biszku Bélának és társainak nem kell felelniük a szocializmusban elkövetett bűnökért, sőt ma is kiemelt luxusnyugdíjat kapnak pártállami tevékenységükért.)
Ismert, a Fővárosi Bíróság felmentő ítélete ízekre szedte a vádat, amely szerint Képíró 1942. január 21. és 23. között az újvidéki razzia során egy járőrcsoport parancsnokaként közreműködött volna civilek kivégzésében. Az elsőfokú bíróság megállapította: gyakorlatilag csak az bizonyítható, hogy Képíró Sándor megmentette egy család életét. Varga Béla tanácselnök bíró szerint nem lehet bizonyítékként értékelni a vád egyik fő pillérét, az 1944-es vezérkari bírósági ítéletet, amely hűtlenségért elmarasztalta Képírót, ugyanis az nem az egyéni felelősséget vizsgálta, hanem kollektív ítélet volt.
Karsai László történész, holokausztkutató pedig korábban úgy nyilatkozott: ez a per nem más, mint a Wiesenthal-központ erőltetett önlegitimációs kísérlete, hogy ezzel bizonyítsa létezésének okát magánfinanszírozóinak. Mint mondta, nem szabadna egy ilyen idős embert egy hetven évvel korábbi cselekményért élő szemtanúk és kétséget kizáró bizonyítékok nélkül egy „megélhetési nácivadász hisztérikus önmutogatási és önigazoló vágya alapján perbe fogni”.
Képíró Sándor a második világháború után Argentínában élt, 1996-ban tért haza. Halálával megszűnik az ellene folyó per – nyilatkozta tegnap a távirati irodának Frech Ágnes, a Fővárosi Bíróság büntetőkollégiumának vezetője. Ugyanakkor Völgyesi Miklós, a Legfelsőbb Bíróság (LB) nyugalmazott tanácselnöke lapunknak elmondta: Képíró Sándor ügyvédjének van lehetősége arra, hogy a volt csendőr halála miatt hamarosan jogerőre emelkedő ítélet ellen rendkívüli felülvizsgálati eljárást kezdeményezzen. Az LB pedig az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás alapján a bizonyítottság hiánya helyett akár bűncselekmény hiányában is fölmentheti az elhunytat – mutatott rá Völgyesi Miklós.
Schiffer András jogvédő, az LMP frakcióvezetője lapunknak úgy nyilatkozott: a Wiesenthal-központ-nak korábban fontos szerepe volt abban, hogy a „dolgok a helyükre kerüljenek”, de ma már nem szolgálja az erkölcsi rend helyreállítását, ha aggastyánokat a bíróság elé citálnak, legyen szó akár Képíró Sándorról, akár Biszku Béláról. – A XXI. században ez a prófétai düh sebeket fakaszt fel és gyűlölethullámot indít el – jellemezte Zuroffék működését a frakcióvezető, aki szerint a felmentő ítéletet még annak is illene tudomásul vennie, akit indulatok fűtenek. Kiemelte: édesanyjának a nagynénjét a Délvidékről hurcolták el csendőrök amiatt, mert magyar létére szerbeket tanított, és később Auschwitzban meggyilkolták, most mégsem érzett elégtételt, hogy egy idős volt csendőrt látott a vádlottak padján.
origo.hu
Itt nézheti élőben a budapesti árvizet - videó
