Kossuth-díjas művészek bírálják Kertész Ákost

Kilenc olyan művész véleményét kértük ki az előző hetek talán legnagyobb közéleti botrányáról, akik Kertész Ákoshoz hasonlóan valamennyien Kossuth-díjasok. Amint az a nyilatkozataikból kiderül, ezt leszámítva több közös tulajdonságuk nincs is az említett íróval, aki éppen két héttel ezelőtt jelentette meg nyílt levelét az Amerikai Népszava című internetes lapban. Ebben a magyarokat „genetikusan alattvalónak”, „moslékzabálónak”, gyilkosnak, kollektív bűnösnek és a holokauszt egyedüli felelőseinek nevezte. Szavaiért azóta sem kért bocsánatot, sőt a napokban azt vetette bírálói szemére, hogy nem tudnak olvasni. Egyben nevetségesnek nevezte, hogy épp a magyarok tiltakoznak az „esztétikai értékekkel rendelkező dolgozata” ellen, akikért az egész mű íródott.
A Kossuth-díjas művészektől azt kérdeztük, mi a véleményük Kertész Ákos nyílt leveléről, és támogatják-e azt az elképzelést, hogy vonják vissza a magyargyalázó író állami kitüntetéseit, díszpolgári címét.
Mindegyik válaszadó elítélően nyilatkozott az irományról és annak szerzőjéről, ugyanakkor az elítélés hevességében – vérmérséklettől függően – voltak különbözőségek. Volt, akinek első gondolata az volt, hogy kijárna egy verés Kertésznek, egy másik megszólalónak pedig Esterházy Péter Így gondozd a magyarodat című alkotását juttatták eszébe Kertész sorai. Akadt, aki a Kossuth-díj visszavételét látná indokoltnak, másvalaki szerint viszont a magyar állampolgárságát magától illene visszaadnia a nemzetét gyalázó, „saját fészkébe piszkító” szerzőnek.
Kertész Ákos önkritikáját várja egyébként a Raoul Wallenberg Egyesület is, amely szerint az Amerikai Népszavában megjelent levél elfogadhatatlan minősítéseket tartalmaz a magyarságra.

Eperjes Károly színművész
Nagyon fáj. És belegondolni is rossz, hogy a kereszténnyé váló, zsidó származású magyar költő, Sík Sándor vagy az ő tanítványa, a szintén kereszténnyé váló költő, Radnóti Miklós mit érezhet, mert a lelkük él, és verseikben itt élnek közöttünk. És akkor még nem beszéltem Boldog Salkaházi Sáráról és másokról.

Jankovics Marcell rajzfilmrendező, kultúrtörténész
Kertész nyílt leveléről nekem a magyar származású Joe Eszterhas amerikai forgatókönyvíró elhíresült kijelentése jutott eszembe: „Ha meglátsz egy magyart az utcán, menj oda, és vágd pofon! Ő tudni fogja, hogy miért kapta.” Írása szerint Kertész buta, műveletlen, tájékozatlan ember. Csak buta ember gyűlöl, akinek az agya nem képes kontrollálni az érzelmeit. Emellett írása rengeteg téves adatra épül. Csak a buta és/vagy rasszista ember általánosít, bélyegez meg kollektíven egész nemzeteket vagy népcsoportokat. A magyar népre tett sértő megjegyzéseit nem veszem magamra. A magyar emberek egy csoportja felelős volt a zsidótörvényekért és a munkaszolgálatért, amennyire a franciák, a hollandok, a szlovákok, a románok egy-egy csoportja, úgy a holokausztért is. Na de hogy kizárólagosan, az elképesztő agyszülemény. Tipikus viceházmester-mentalitás, amellyel Kertész saját magát lenyomta a bányászbéka szintje alá. A jó magyarok segítettek az üldözötteken, a rossz magyarok megbűnhődtek sok ártatlannal együtt, Magyarország pedig tőle telhetően igyekezett elégtételt adni. A bocsánatkérés mértékét illetően pedig legfeljebb Németországtól maradtunk le. Úgy érzem, túl sokat foglalkoztunk Kertésszel, talán nem kellene ezt az embert ennyire népszerűsíteni.

Jókai Anna író
Kertész Ákos ezen megnyilvánulása súlyosan sért minden magyarnak született embert – így személyemben engem is. Az a Kertész Ákos, akit én húsz-huszonöt évvel ezelőtt ismertem, nem írt volna le ilyen rasszista mondatokat. Ha a „magyar” szót kicserélnénk a szövegben bármely nemzet, népcsoport nevével, közülük mindenki jogosan háborodna fel.
Medveczky Ádám karmester
Bevallom, még most is nehezen találom a szavakat, ha Kertész Ákos írását kell minősítenem. Nemcsak a rosszindulat érthetetlen, hanem az is, mi juttatta őt el ide, miért piszkít a saját fészkébe. Hiszen ő is magyar állampolgár. De éppen amiatt, mert ő is magyar, ez az írás nem más, mint nemzetgyalázás vagy még inkább: hazaárulás. Úgy vélem, aki így gondolkodik a hazájáról, az nem méltó a magyar állampolgárságra, illene azt visszaadnia. Mint magyar ember, visszautasítom a sértéseit, mint Kossuth-díjas pedig a legmesszebbmenőkig elhatárolódok tőle. Bár tartok attól, az elhatárolódás jelen esetben enyhe kifejezés. Ugyanakkor a kitüntetései visszavonását nem tartom jó ötletnek, az nem oldana meg semmit.

Melocco Miklós szobrászművész
A Kossuth-díjat nem kapni, hanem adni szokták. Nagy különbség. Nem véletlen, hogy Kertész Ákosnak éppen Gyurcsány Ferenc kormányzása idején adták ezt az elismerést, ez sok mindent meg is magyaráz. Kertész Ákos egy viszonylag közepes író. Szóban forgó írásából pedig az is látszik, hogy a szerző egy goromba fráter és nem mellékesen roppant műveletlen. A magyar nép ugyanis egy keverék fajta, ezért ránk aztán végképp nem lehet azt mondani (más népekre sem!), hogy genetikailag ilyenek vagy olyanok lennénk. Sokfélék vagyunk. Kertész cikke szerintem kimeríti a nemzetgyalázás fogalmát, szándékosan durván és becsmérlően beszél a magyarságról, dagonyázó moslékzabálónak nevezve mindannyiunkat. Ha rajtam múlna, megvonnám tőle a Kossuth-díjat, és fölajánlanám neki, hogy éljen ott, ahol megfelelő számára a dagonya.

Cserhalmi György színművész
Védhetetlen, buta mondatok.

Makovecz Imre építész
Nem szívesen foglalkozom ezzel a saját fajtáját és nemzetét gyalázó emberrel, mert nem érdemli meg. Az első gondolat, ami az eszembe jutott, miután elolvastam a nyílt levelét, az volt, hogy egy alapos verés lenne a legmegfelelőbb válasz. Minden más túlságosan nagy megtiszteltetés lenne Kertész Ákos számára. A második gondolatom az volt, hogy legszívesebben lemondanék a Kossuth-díjamról és a díszpolgári címemről, mert nem vagyok hajlandó egy társaságban lenni ezzel az emberrel. Ha a többi díjazott is velem tart, ígérem, meg is teszem. Lehet, hogy egy alacsonyabb kategóriába tartozom, mint ő, genetikailag alattvaló vagyok, de akkor még inkább érthető lenne ez a lépés. Elképesztő, hogy egyesek azt hiszik, gátlástalanul bármit leírhatnak, bárkit gyalázhatnak következmények nélkül.

Szörényi Levente zeneszerző
Elképesztő, kétségbeesett ámokfutásnak tartom a szóban forgó cikket, amelynek hátterében feltehetőleg a tavaly tavaszi markáns politikai átrendeződés áll. Az irományból süt a rosszindulat. A Kertész-félék azt hiszik, azt mondhatnak, amit akarnak. Azonban az igazán riasztó az, ahogyan Kertész eszmetársai sumákolnak, lapítanak. Sajnos nem előzmény nélküli a mostani eset. Emlékezzünk csak Esterházy Péternek az Így gondozd a magyarodat című művére! Hosszú évek óta zajlik egy kísérlet a magyarsággal, és ennek során már nagyon sokszor átlépték azokat a határokat, amelyeket soha nem lett volna szabad. Láthatóan a magyar társadalom jelentős része nem vevő erre a stílusra. A Kossuth-díj visszavonásával kapcsolatos elképzelést támogatom, de ha erre nem kerülne sor, a magam részéről akkor sem tudnék ez ellen a saját kitüntetésem visszaadásával tiltakozni, mivel én az Illés zenekarral csoportos Kossuth-díjat kaptam.

Karátson Gábor író, festőművész
Az Amerikai Népszavában megjelentek egy viccet juttattak az eszembe. A székely férfi hazamegy a templomból, felesége kérdezi, miről prédikált a pap. – A bűnről – hangzik a válasz. – És mit mondott a bűnről? – kérdezi az asszony. – Helytelenítette.
A viccet félretéve, Isten elleni merénylet éket verni a magyarországi zsidók, katolikusok és protestánsok közé. Kertész Ákos ezt tette, megakasztotta a békülési folyamatot, eldugaszolta a párbeszéd csatornáit. Elvette tőlem a szavakat, hogy elmondjam: nekem mennyire fájt és fáj, amit a magyarországi zsidósággal tettek. Hiába is mondanám ezt neki, az ítélet már készen áll. Kár lenne, ha mostantól megint nem lehetne értelmesen beszélgetni a témáról. Kérdés, hogyan és ki tudja azt ellenőrizni, melyik nép mit bánt meg és mit nem. Nincs bűntelen nép a földön, a magyaroknak is vannak-voltak hibáik és erényeik. Amúgy ha a magyar annyira gyáva, mint ahogy Kertész állítja, akkor mi történt 1956-ban? És mit szól például az Auschwitzot megjárt Angyal Istvánhoz, aki 1956-ban a mártírhalált is vállalta hazája szabadságáért? Kertész írása mérhetetlenül sokat ártott, és kiváló példa arra, hogyan nem szabad beszélni a magyar– zsidó együttélés kérdéseiről. Mindennek ellenére úgy látom, ajándékot visszavenni nem szokás, nyugodtan tartsa meg a kitüntetéseit, legyen velük boldog.