Úgy várják egyes körök az ENSZ ülésszakát, mint egy híres film bemutatóját. Nem hiába, a palesztin államról szóló szavazás szeptember végén esedékes, a nagy eseményre való várakozás pedig háttérbe szorít mindent, amely kapcsolatos lehet az ENSZ-szel. Ilyen például a magyar pályázat az ENSZ Biztonsági Tanácsának nem állandó tagságára, amelyre a régiónkból még ketten, Azerbajdzsán és Szlovénia is jelentkezett. Magyarország 2007-ben adta be jelentkezését, de most visszatekintve elmondható, hogy az érdemi munka a siker érdekében a kormányváltás után kezdődött.
Az ENSZ-épületek folyosóin arról beszélnek, a verseny Magyarország és Szlovénia között fog eldőlni, Azerbajdzsán nem tudott olyan hátteret kiépíteni magának, mint a két EU-tag. Ennek ellenére nem szabad Bakut lebecsülni, hiszen iszlám állam, s ügyes politizálással maga mögé sorakoztathatja a mozlim országokat, de egy nagyágyút – mint például Törökország – feltétlenül. Szlovénia ennél sokkal komolyabb vetélytárs. Délnyugati szomszédunk gyakorlatilag 2007 óta kampányol, stratégiája az iszlám államok megpuhítására épít. Ennek a törekvésnek egyértelmű csúcspontja Palesztina elismerése szeptemberben (melynek elvetését hivatalosan tegnap jelentette be Washington). Ljubljana nemigen hagy kétséget tervét illetően. „A szlovénok szinte teljes önfeladással kampányoltak a palesztinok érdekében, s míg korábban egyáltalán nem érdekelte őket a térség, az elmúlt két-három évben a legaktívabbak közé tartoztak a közel-keleti ügyekben” – mondta lapunknak egy nevét elhallgatni kívánó informátor. A pletykák szerint Szlovénia stratégiája az iszlám államok tekintetében sikeres, hiszen az említett közösség rendkívül fontosnak tartja a Palesztináról szóló ENSZ-közgyűlési szavazást. Emlékezetes, az ENSZ-közgyűlésben 2009-ben szavaztak a gázai háború eseményeit összefoglaló Goldstone-jelentésről. A jelentést 144 ország támogatta, 18 ellenezte, 44-en tartózkodtak. Szlovénia az igen gombot nyomta meg, hazánk azonban nemmel szavazott. Előzőleg a jelentésről szavaztak az Emberi Jogi Tanácsban is, ott Magyarország szintén elvetette a jelentést öt másik országgal együtt, Szlovénia viszont tartózkodott. A WikiLeaks-dokumentumok szerint a közgyűlési szavazás után több iszlám állam is felkereste a magyar képviseletet, és kérdőre vonta diplomatáinkat, miért nem álltunk az ő oldalukra.
A magyar stratégia talán a felsoroltak miatt is nem az iszlám országok felé fordult, sokkal inkább Dél-Amerikát és Afrikát célozza, ahová Szlovénia nem igazán ér el, márpedig a közgyűlésben minden szavazat ugyanannyit ér. Úgy tudjuk, a magyar pályázat mellett legalább száz ország áll ki, ám az ígéretek csak akkor számítanak valamit, ha a szavazás napján is a mi pártunkat fogják. Ha hazánk az első szavazási körből továbbjut, azaz nem Magyarországra szavaznak a legkevesebben, akkor már bármi megtörténhet, hiszen újra szavaz minden állam, s könnyen lehet, hogy hazánk 1992–93 után ismét a világszervezet legfontosabb döntéshozó testületének tagja lehet. A magyar diplomácia azonban nem győzi hangsúlyozni, már a kampánnyal is nagy sikert értünk el, hiszen az eddigi sodródó, önálló arculat nélküli magyar külpolitika helyett megkezdtük a nyitást a globális kérdések felé, s ezt az eredménytől függetlenül világszerte észrevették.
origo.hu
Iványi Gábor hazudik, "ami egy paptól nem szép dolog"
