Ahhoz, hogy egy Horvátország határain kívül élő horvát nemzetiségű személy megszerezze a horvát állampolgárságot, egy olyan okmányra van szüksége, amellyel bizonyítani tudja horvátságát. Ez a korosabb férfiak esetében lehet a katonakönyv, vagy régebbi keltezésű munkakönyvek, azokba ugyanis még bejegyezték az illető nemzetiségét – mondta Josip Ivanovic. A Horvát Nemzeti Tanács elnöke szerint, ha minden dokumentum rendben volt, akkor hozzávetőlegesen nyolc hónap alatt szerezhették meg a kérelmezők az állampolgárságot. Azonban, ha valaki a felmenői alapján, illetve vegyes házasságban élve kívánt ehhez hozzájutni, akkor az elbírálási időszak akár másfél-két évig is eltarthatott.
„A kérelmező egyénnek nyolcvan eurójába került, ha határon kívüli horvátként igényelte az állampolgárságot. Azonban tudni kell, hogy az állampolgárság csak egy papír, amelynek alapján kérelmezheti a kérdéses személy az útlevelet. Az útlevél kérelmezésekor ismét 125 eurót kell kifizetni. Ugyanezt az útlevelet a Horvátországban élő állampolgárok alig 40 euróért megkapják. Ebbe a magasabb összegbe beleszámították a konzuláris járulékot. Éppen ezért úgy gondolom, hogy az államnak nem került túl sokba a határon kívüliek útlevelének kiadása. Legalábbis szó sincs akkora összegről, mint amennyit a magyar állampolgárság kapcsán emlegetnek” – hangsúlyozta a horvát politikus. Ami az állampolgársággal járó költségeket illeti, Ivanovic elmondta: a határon túliak állampolgársága nem terheli túlságosan az anyaország költségvetését, hiszen a horvátság nagy része azért igényelte az állampolgárságot, azután pedig az útlevelet, hogy könynyebben mozoghasson, utazhasson a világban. „Külön jogok nem járnak az állampolgársággal, csak akkor élvezhetnék az állampolgárságból fakadó jogokat, ha ott élnének, lakhelyünk Horvátországban lenne. Ez azt jelenti, hogy orvosi ellátásra is akkor lennének jogosultak, ha áttelepülnének” – mondta a Horvát Nemzeti Tanács elnöke, megemlítve ugyanakkor, hogy azokat a diákokat, akik horvátországi egyetemeken tanulnak, és van horvát állampolgárságuk is, nem külföldiként kezelik. Továbbá rendelkeznek választói joggal, ezzel élhetnek is a főkonzulátusokon megszervezett szavazásokon. Mint a horvát politikus elmondta, a kettős állampolgársággal rendelkező horvátok általában élnek szavazati jogukkal. „A határon kívüliek számára sem mindegy, hogy milyen kormány van hatalmon, a kisebbségben élő nemzetrészt támogató vagy azt elhanyagoló kabinet. A horvát alkotmány kimondja, hogy az anyaországnak kötelessége gondoskodni a határon kívüli horvátságról, ám ha egy kormánynak ez nem fontos, akkor ez a megfogalmazás csak papíron marad meg” – fogalmazott Josip Ivanovic.
Nem volt elvándorlás. Horvátország azonnal a függetlenség kikiáltása után, 1991-ben rögzítette alkotmányában, hogy a határon túli horvátokat megilleti a horvát állampolgárság. Az egyoldalú döntés mintegy része volt a 90-es évek elején kibontakozott függetlenségi mozgalomnak A kettős állampolgárság intézményének bevezetése nem okozott elvándorlást, mert aki el akarta hagyni az országot, az már megtette ezt a délszláv háborúk idején. 1991 óta az igénylők közül gyakorlatilag mindenki megkapta és meg is kapja a horvát állampolgárságot. Ehhez a kérelmezőnek valamilyen dokumentummal – például születési anyakönyvi kivonat, munkakönyv – kell bizonyítania a horvát nemzethez való tartozást, illetve írásban kell nyilatkoznia arról, hogy horvátnak vallja magát (a nyelvtudás nem feltétel). A horvát állampolgárság megszerzéséhez nem kell előzőleg igényelni a letelepedési engedélyt, ugyanakkor a kettős állampolgárság szavazati joghoz is juttatja a kérelmezőt, s ezt a jogot a horvát állampolgársággal egyetemben öröklik leszármazottjai is. (MTI)
