Füstje és lángja

Évente készül felmérés a kéményseprésről. Az eredmény hosszú ideje változatlan: több tízezer lakásba nem jutnak be a szakemberek. A kéményseprő először írásban figyelmeztet, majd ismét megkísérli az ellenőrzést, legtöbbször hiába. Budapest belvárosában a bérlőkből lett tulajdonosok egy része még mindig abban a hitben él, hogy „majd az IKV megoldja” a kéményproblémákat – mondta Kocsis Attila, a Fővárosi Kéményseprő-ipari Kft. műszaki igazgatója.
Életveszélyes körülmények között dolgozik az ország mintegy ezer kéményseprője. A tetőn az úgynevezett kéményseprőjárdák katasztrofális állapotban vannak, és bár fenntartásuk a ház feladata, a lakók erre nem áldoznak. Csaknem 55 kilométernyi járda hiányos vagy teljesen használhatatlan a fővárosban, a kémények egy részét még biztonsági kötéllel sem lehet megközelíteni. Ma egymillió-hatvanötezer kéményt használnak Budapesten, amiből 80 ezer leromlott állagú, csaknem 42 ezer pedig életveszélyes. A balesetveszély miatt a kéményseprőknek hétezer-ötszáz esetben kellett kérniük a gázszolgáltatótól, hogy szereljék le a készüléket vagy zárják el a csapot. Csak jelezhetik, ha szabálytalanságot észlelnek, a bírságot a tűzvédelmi vagy az építésügyi hatóság szabja ki. A lakók 90 százaléka nem ellenőrizteti a gázkészülékét, és csak akkor hív szerelőt, ha elromlik. Pedig a készülékek csaknem 95 százaléka a régi, nyílt égésterű, veszélyes típusba tartozik. Hiába az ötévente előírt vizsgálat, ha nem tartják be. A németek, osztrákok és svájciak saját jól felfogott érdekükben minden évben tisztíttatják, szabályoztatják, beméretik gázkészülékeiket, ezáltal kedvezőbb a fogyasztás, elkerülhető az energiapazarlás. Magyarországon e művelet nem kerül többe hétezer forintnál, ami megtérül, ha azt nézzük, hogy egy fűtési szezonban akár 25 ezer forintot is megspórolhatunk – magyarázza Kocsis Attila.
Az egész szabályozást meg kell reformálni. Ha továbbra is kötelező marad a kéményseprés, és senki nem vonható felelősségre, akkor emelkedni fog a halálesetek száma – mondja Komlós Ferenc épületgépész-tervező. A kéménnyel összefüggő építészeti és épületgépészeti jogszabályokat egytől egyig felül kell vizsgálni, és haladéktalanul szigorítani kell. A jelenlegi gyakorlat nemhogy visszaszorítaná, inkább növeli a balesetveszélyt.
Másfél évtizede romlik e terület jogi szabályozása. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium (ÉVM) megszűnése után az építésügy egyes szakterületeit felosztották a társtárcák között. Mintha mostohagyermek lenne, valójában senki sem foglalkozik vele. A tüzelőberendezések és a kémények szabályozása jogszabályilag teljesen külön van választva, pedig azok csak szorosan együtt értelmezhetők és kezelhetők. Jelenleg a Miniszterelnöki Hivatalon belül az Országos Lakás- és Építésügyi Hivatal (OLÉH), illetve a Belügyminisztérium (BM) foglalkozik még szakmai kérdésekkel. A gázkészülék, fűtőberendezés a gazdasági tárcához tartozik.
A hazánkban nyilvántartott csaknem négymillió lakás 60 százaléka családi ház, a lakások kétharmada gázfűtéses. Az átlagosan 12–15 éves gázkészülékek cseréjét nem minden esetben bízzák szakemberre, a házi javításokat ezermester családtag vagy ismerős végzi el. A fűtés sok helyen elöregedett, korszerűtlen rendszerű. Bőven akad szabálytalanul bekötött kémény, sőt a lakók ennek rendszeres ellenőrzését is elmulasztják. Míg a szén-, olaj- és fatüzelés füstje látható, érezhető, a földgáz veszélyesebb, mert tökéletlen égése során jóval több szagtalan szén-monoxid szabadul fel. Eldugult kémény vagy a fűtőberendezés hibája miatt évente csaknem harmincan vesztik életüket. Ezért kellene nagyobb figyelmet szentelni az éves és ötéves ellenőrzéseknek. Ha a kéményseprők szakértői képesítést szereznének, és a kéménykontrollal egy időben a gázkészüléket is megvizsgálnák, sok baj elkerülhető lenne.
Bár a szigorodó biztonságtechnikai előírások miatt a gyártók egyre biztonságosabb készülékeket visznek piacra, ezek a szegényebbek számára még mindig megfizethetetlenek. A támogatási rendszer hibája, hogy nem ösztönzi a régi típusú, nyílt égésterű tüzelőberendezések cseréjét nem balesetveszélyes zárt rendszerű, úgynevezett kondenzációs kazánokra. Bár a gazdasági tárca márciusban kiírt egy pályázatot fűtés-korszerűsítésre és szigetelésre, napok alatt kimerült a keret. Állandó támogatással kellene segíteni az energiahatékonyságot, nem egy-egy hétre meghirdetett akció keretében. Figyelembe vehetnék azt is, hogy a fűtési megoldás mennyire terheli a környezetet, illetve veszélyes-e az egészségre.
Hazánkban az egyedi, azaz a lakásonkénti vagy helyiségenkénti radiátoros fűtés terjedt el. Az úgynevezett „kéményes cirkó” ugyan kényelmes, mert akár minden szoba hőmérséklete külön szabályozható, de a füstgázok miatt veszélyes, valamint nagy a hőveszteség. Ezért Komlós korlátozná a nyílt égésterű cirkót, valamint új házaknál a kéményépítést, és inkább a nem kéményes, zárt égésterű cirkófűtést támogatná. A nyugati országokban divatossá vált a csoportos vagy központi fűtés: az épület, épülettömb központi fűtése. Ezzel akár 25 százalékos energiamegtakarítás is elérhető, ráadásul környezetvédelmi szempontból is előnyösebb. Bár egy kisebb társasháznál az egyszeri beruházási költség magasabb, de jóval biztonságosabb, és már rövid távon megtérül.
A kéményseprők szerint a jelenleg nem használt kéményekre a későbbiekben még szükség lehet, hiszen ha a lakók egyszer úgy gondolják, hogy hangulatosabb kályhát vagy kandallót szeretnének a házba, nem kell újat építeni. Ezért nem tanácsolják a régi kémény lebontását. Nem egy esetben azonban éppen abból adódott a probléma, hogy a használaton kívüli kürtő beomlott, a kéményseprővel nem ellenőriztették, mielőtt rákötötték a kályhát, és a mérges gáz bent rekedt. A belvárosi bérházakban a kémények többségét nem használják, egyszerűen elfalazzák, legtöbbször még a tetőn is lezárják, így amikor egy új lakó a helyzet nem ismeretében beköti a gázkészülékét, mérgezésnek teszi ki magát, mert a füstgáz visszaáramlik.
Komlós Ferenc jogszabályban rögzítené egy központi fűtésterv elkészítését, amely új épületeknél meghatározná a kémény méreteit. Az előírások betartása a kivitelező, tervező és a műszaki ellenőr felelőssége lenne. Emellett a tartós ott élés biztonsági szabályait is írásba foglalná egy üzemeltetési utasításban, amelyet a lakók kapnának kézhez. Az építésügyi hatóság kötelezné az építtetőt, hogy készítsen „használati” utasítást az új lakásokról, (folyamatosan kellene a meglévőkről is), amelyben részletesen leírnák, hogy a ventilátoros háztartási gépek, a szagelszívó, a légkondicionáló berendezés, modernebb lakásokban a központi porszívó hogyan befolyásolja a szellőzést, miért kell gyakran ablakot nyitni, ha hermetikusan záró műanyag nyílászáró van, illetve egy későbbi lakásátalakítás alkalmával mire kell figyelmet fordítani. A tájékoztatás a felelősségi viszonyokat is tisztázná. Az ellenőrzés és a szankcionálás rendszerének tisztázása mellett szükséges egy életvédelmi törvény megalkotása, amely egészségügyi, munkavédelmi és környezetvédelmi szempontok szerint biztosítaná és erősítené az egészséges élethez és környezethez való alkotmányos alapjogot – mondja Komlós.