Miután egy orvoscsoport bejelentette, hogy III. Béla maradványaiból sikerült azonosítani „az Árpád-házi gént”, ami állítólag bizonyítja, hogy az Árpád-dinasztia nem finnugor, hanem ázsiai eredetű volt, valamint az erre adott különböző reakciók nyomán az utóbbi hetekben ismét felélénkültek a viták arról, hogy kik a magyarság történelmi, nyelvi vagy genetikai rokonai. Ennek során ismét előkerültek a török, illetve az ázsiai gyökerek a finnugor rokonsággal szemben. Nagyon hasonló a helyzet ahhoz, ami a 18–19. században bekövetkezett, amikor a finnugor nyelvi rokonság felfedezését követően a magyarok egy része határozottan kikelt a „halszagú” finn rokonság ellen, és azzal szemben a „dicsőséges” ázsiai, török és hasonló eredet mellett tették le a voksot.
Most is valami hasonló történik, és bár tudományos szempontból nyilván érdekes és fontos, hogy a magyaroknak milyen történelmi, nyelvi és genetikai kapcsolatai vannak, végső soron a vita burkoltan inkább arról szól, hogy merre is haladjunk, kik példáját kövessük a jövőben. A 18–19. században érthető volt az idegenkedés az északiaktól, hiszen akkoriban Finnország szegény és elmaradott volt, amelyet hol a svédek, hol az oroszok gyarmatosítottak, míg az ázsiaiak, azok közt is a törökök harcos, a függetlenségért kiálló csoportoknak látszottak. Ha tudományosan nem is igen volt védhető a finnugor rokonság elutasítása, politikailag érthetőnek is minősülhetett.
A baj csak az, hogy napjainkra a helyzet gyökeresen megváltozott a száz évvel ezelőttihez képest. Nemcsak hazánkban, hanem Finnországban és Törökországban is. Finnország időközben függetlenné vált, és ezt a függetlenségét a Szovjetunió árnyékában is megőrizte, sőt Európa egyik leggazdagabb országa lett a hetvenes évekre. Finnország napjainkra kimagasló minőségű egészségügyi rendszerrel, világszínvonalú high-tech iparággal, illetve példásan demokratikus politikai berendezkedéssel is dicsekedhet. Ugyanakkor Törökország a 19. század első éveitől fogva folyamatosan szakad le Európától, és ezen az első világháborút követő Kemal Atatürk-féle reformok sem segítettek hosszú távon. Az elmúlt évek ráadásul még inkább zárójelbe tették Atatürk korszakát.
