Harmincéves voltam. Engem is mélyen megérintett, amikor a rendszerváltoztatás során fény derült az állampárti negyven év bűncselekményeire, jogfosztásaira, hazugságaira. Magával ragadott az igazságkereső tenni akarás. 1989–90 fordulóján morális alapon kapcsolódtam be a politikába, léptem be a Fiatal Demokraták Szövetségébe. 1990–2002 között pécsi közgyűlési, 1998–2006 között országgyűlési képviselőként vettem részt a közéletben.
Pécsett a frakcióink tagjaként a szocialisták és általában a törvénytelenségek legmarkánsabb bírálója voltam. A parlamentben sem tértem ki az ütközetek elől. 1999 elején eljött az idő, amikor már nehéz volt hitelesen csak a szocialisták viselt dolgait szóvá tenni: Pécsett és a megyében szárba szökkentek saját ügyeink, és megjelentek a mutyizások is. A szocialistákkal nyilvánosan, saját magunkkal belül folytak a küzdelmeim. Hálátlan volt a szerep, a helyzet meghasonlással fenyegető
A Fidesz éveken át annyit mutatott meg magából, aminek szívesen állítottam szolgálatába személyes hitelességemet, de a párt lassan kimutatta a foga fehérét: a kontraszelekció felülkerekedését, az újkori dzsentri és a pózkeresztény életre hívását, az önérdekűség térnyerését, a belső demokrácia teljes felszámolását, a despotizmust és az önteltséget. Belülről e folyamat élesen látszott, míg kifelé a párt hermetikusan lezárt. Az idő telt, a karaván haladt, a rossz tapasztalataim szaporodtak 2002 nyarától egyre csökkenő esélyt adtam annak, hogy talán én látom rosszul a párt dolgait. 2003 áprilisában e hasábokon hívtam fel a figyelmet: nem lehet minden terhet a párt elnökének vállára tenni, és ő sem vállalhatja ezt. Minden szót alaposan átgondoltam, de éreztem, már csak a kötelező körök egyikét futom vele.
Integritásom megőrzéséért 2004. április 13-án kiléptem a Fidesz országgyűlési frakciójából, ezzel együtt a pártból is. Nem véletlen, hogy éppen aznap jelentettem be döntésemet, holott már jó ideje éreztem, magam mögött kell hagynom első pártomat. A Medgyessy Péter miniszterelnök ügynökmúltját vizsgáló bizottság tagjaként 2002 nyarán fogalmazódott meg bennem először és hangsúlyosan a kilépés szándéka. Akkor még elhessegettem magamtól a gondolatot, de nyomai bennem maradtak.