Állati? Isteni! – 40 éves az egyik legkedveltebb olasz kisautó

Bármilyen kedvesen is hangzik, az olasz Fiat minimalista kisautója nem az óriáspandáról, hanem az utazók patronálójáról, a római Empanda istennőről kapta a nevét.

A legtöbben manapság már légkondicionáló nélkül sem vennének autót, de a 70-es években a hasonló extrák csak a luxusautók esetében játszottak szerepet. Akkoriban fontosabb volt a célszerűség és a megfizethető ár, legalábbis azok számára, akik a praktikum miatt döntöttek az autóvásárlás mellett.

Sokan az addigra már elavult, mégis piacképes Citroën 2CV-re vagy Renault 4-esre szavaztak, amit a Fiat elnöke, Carlo De Benedetti nem nézett jó szemmel, és 1976-ban megbízta az Italdesign stúdió alapítóit, Giorgetto Giugiarót és Aldo Mantovanit egy Fiat 126-osnál nagyobb, de nem nehezebb és nem drágább, egyszerű felépítésű, robusztus kisautó tervezésével. Az inspiráló feladat megmozgatta a két tehetség fantáziáját (Giugiaro a formatervért és a szerkezeti felépítésért, Mantovani a műszaki konstrukcióért felelt), és olyan lelkesen vetették bele magukat a munkába, hogy alig több mint két hét alatt összeállították a Zero projekt vázlatait. Mire azonban bemutathatták volna a terveket Benedettinek, leváltották a posztjáról, pedig a Fiat először kért fel egy külsős céget egy nagyszériás autó tervezésére.

Elképzelésüket végül bemutathatták a vezetőségnek, akik rábólintottak a folytatásra, és több prototípust is rendeltek az Italdesign-tól, melyeket 1978-ban egy zártkörű eseményen fontos ügyfeleknek és kereskedőknek Rustica néven mutattak be, mielőtt a külső-belső formatervet és a műszaki megoldásokat véglegesítették volna. A Fiat ígéretes újdonsága már 1979-ben készen állt a gyártásra. Hivatalos leleplezését az 1980-as Genfi Autószalonon tartották, ahol a Tipo 141-es már Panda néven szerepelt. Az ókori római istennőről, Empandáról elnevezett minimálautó akkora sikert aratott, hogy a következő két hónapban 70 000 példányra futott be megrendelés.

A 4×4-es ötfokozatú kézi váltót kapott rövid áttételű egyessel. Alapesetben kettesből indult, az ötös megegyezett a hagyományos olasz Fiat Panda négyesével.
Fotó: AUTÓ-MOTOR/FIAT

Szögletes lemezei alatt a Panda egy kifejezetten átgondolt munka eredménye volt. Giugiaro úgy tekintett rá, mintha egy katonai helikopteren dolgozott volna, ahol a tömeg csökkentése, a célszerűség és az előre kijelölt felhasználási terület meghatározó, szemben olyan szempontokkal, mint a látvány és a kényelem. Ahhoz, hogy olcsó lehessen, magát a gyártási folyamatot is optimalizálni kellett. A lehető legegyszerűbb karosszériaelemek mellett sík üvegeket kapott, még az ajtózsanérokat sem tüntették el. Olyan felesleges alkatrészeket, mint a nagy és nehéz műszerfal, vagy az epedás ülések, már a korai fázisban elvetettek.

A teljes cikk IDE kattintva olvasható.