Hiába teljesen más természetű az űrhajózás, mint a tengerészet, az űrhajósok ugyanúgy rettegve tisztelik az űrt, mint földi partnereik a vizet. A hajók az angol nyelvben máig kizárólag nők lehetnek, utalva arra, hogy a babonás tengerészek az anyjuk védő karjait látták a hajókban, s ez a nyelvben is megragadt. Ugyancsak meglepő, hogy a legnagyobb emberveszteséget felmutató tengeralattjárósok még a többieknél is babonásabbak, így az Egyesült Államokban hivatalosan nem ismerik el, ha valamelyik tengeralattjárójukat elveszítették, hanem azt az egységet „örökös járőrözésre” való kiküldéssel honorálják.
De az űrhajósoknak nem volt néhány ezer évük, hogy kialakítsák saját babonarendszerüket. Bajkonurban Gagarin szelleme nagyon meghatározó, ezért nem is meglepő, hogy az ő első útját veszik alapul későbbi utódai. Ezért a várakozás idején hagyományosan orosz szerelmi dalokat hallgatnak az űrhajósok, minthogy egykoron ezt tette Gagarin is, ahogy a misszió előtti napon a Sivatag fehér napja című szovjet westernfilmet szokták megnézni, állítólag jó szerencsét hoz. Az űrhajósok ugyancsak a szerencsét hajszolva nem nézik meg, ahogy a rakétát a hangárból kihozzák és felállítják a starthelyre, ugyanakkor a kíváncsiskodók pénzdarabokat helyeznek el a vasúti sínre, amelyen a rakétát hozzák, állítólag ez is szerencsét hoz. A rakétát megáldja egy ortodox pap a fellövés előtt, az űrhajósok pedig fát ültetnek maguknak, hogy emlékeztessen utazásukra. Ez Gagarin idején természetesen nem volt még így, először Alekszandr Viktorenko kérte ezt 1994-ben, a hagyomány megmaradt azóta. Az űrhajósok két nappal a kilövés előtt fodrászhoz mennek, s az utolsó éjszakájukon aláírják a szobájuk ajtaját.
Az űrkutatás a rejtelmességével mindig elmélyülésre késztette azokat, akik feljutottak az űrbe. Épp ezért nem is volt meglepő, hogy 1968. december 24-én az Apollo 8 háromfős legénysége karácsonyi üzenetként a Teremtés könyvének első tíz versét olvasta fel, amolyan mennyei üzenetként a földlakóknak.
A legmeglepőbb Gagarin-utánzás ugyanakkor a hagyományos pisiszünet beiktatása. Az első út előtt Gagarin megállította a buszt, amely kiszállította őt a starthelyre, és a busz jobb hátsó kerekére pisilt. Ezt máig minden űrhajós megteszi, sőt a nők is vizet szoktak hinteni a busz kerekére. A legmodernebb babonát Douglas Adams Galaxis útikalauz stopposoknak című regényéből kölcsönözték az űrhajósok, ugyanis mindannyian csak úgy szállnak fel, ha van náluk törölköző.
Borítókép: Gagarin elindul az űrbe a Vosztok–1 fedélzetén 1961-ben (Fotó: AFP/Ria Novosztyi)
