Sólyom László Nagy Imre Érdemrendeket adott át a Sándor-palotában

Ferge Zsuzsa akadémikusnak, Gereben István geofizikusnak, oceanográfusnak, Mészáros Márta Kossuth-díjas filmrendezőnek, Rainer M. János történésznek, valamint Ujvári József nyugalmazott dandártábornoknak Nagy Imre Érdemrendet adományozott Sólyom László köztársasági elnök kedden Budapesten a Sándor-palotában.

Sólyom László – Gyurcsány Ferenc miniszterelnök előterjesztésére – „a hazafias helytállással példát mutató, a magyar függetlenséget szolgáló, a társadalmi párbeszéd, a társadalmi béke, a nemzet egységének megvalósítása, a békés rendszerváltozás megteremtése érdekében kifejtett tevékenysége elismeréseként” Nagy Imre Érdemrendet adott át.

Gyurcsány Ferenc ünnepi beszédében azt hangoztatta: a Nagy Imre Érdemrendet azok kapják meg, akik azért tettek, „hogy ’56 igaza, fénye és üzenete máig ható legyen”. A miniszterelnök a kitüntetetteknek azt kívánta, őrizzék meg képességüket, szolgálják a nemzetet és 1956 szellemiségét.

Felidézte, hogy Göncz Árpád volt köztársasági elnök az 1990-es években azt mondta: „1956 annyifajta, ahányan vagyunk”. A miniszterelnök szerint ez az egyéni élmények, emlékezetek tekintetében igaz. Ugyanakkor van egy másik igazság is, amit a politikai közösség megfogalmazott, ez már nem relativizált, „nem azt mondja, hogy bármilyen értékelés megfér egymás mellett”.

Sokaknak okoz konfliktust, hogyan egyeztethető össze a személyes, egyéni élmény a nemzet, a politikai közösség közös meggyőződésével – mutatott rá Gyurcsány Ferenc. Mint fogalmazott: „a szabadság, a demokrácia, a függetlenség nemes küzdelmeként tekintünk ’56-ra”. A kormányfő úgy vélekedett, ’56-ra a közösség, a nemzet egyféleképpen emlékezik, a magyar nemzeti progresszió egyik legértékesebb darabjára. És ekként emlékezik a forradalom szimbólumára, a mártírhalált halt Nagy Imre miniszterelnökre, a névtelenek sokaságára, a pesti srácokra, Tóth Ilonára, Mindszentyre, valamint Bibó Istvánra.

Ugyanakkor hozzáfűzte: Nagy Imre a sokaságból kiemelkedik, mert személyében jól példázza azt, ami az egész nemzetet, „hogy lehet számot vetni tragikus félúttal (...), hogy lehet leszámolni személyes és nemzeti történelmünkkel, hogy jut el a nemzet, hogy jutnak el a nemzet polgárai addig, hogy bevallják, tévedtünk”.

(MTI)