– A szociális válság egyik oka, hogy nálunk a multinacionális tőke igen nagy kedvezményeket élvez, eközben a kis- és középvállalkozók számukra jóval kevésbé barátságos közegben vegetálnak, vagy tönkremennek.
Gazsó Ferenc ismert baloldali szociológus szerint, „ami ma az országban történik, a „reform” azt jelenti: azokat az újratermelési szférákat, amelyeket eddig még nem építettek át a piaci logika és a profitmaximalizálás kívánalmainak megfelelően, most átalakítják ezen elvárások jegyében. Azon dolgoznak, hogy a társadalom minden területén, minden alrendszerében, minden a humánerőforrást újratermelő szegmensében a profit dominanciája érvényesüljön”. Miképpen értékeli ezeket a mondatokat?
– Nagy tisztelője vagyok Gazsó Ferenc professzor úrnak. Úgy gondolom, őrá oda kell figyelni. Magam is sokszor sok helyütt megfogalmaztam, hogy van, ahonnan nem vonulhat ki teljesen az állam. Főleg azokból a rendszerekből nem, amelyek reprodukálják azt a humánerőforrást, amellyel egy jól működő országnak rendelkeznie kell. Ilyen az egészségügy és az oktatás is. Ez az a két terület, amelyet garanciákkal biztosítva mindenki számára hozzáférhető kell tenni. Nemcsak azoknak, akik meg tudják fizetni, azoknak is, akik önhibájukon kívül kerülnek olyan helyzetbe, hogy a hozzáférésük csak és kizárólag az állam segítségével valósítható meg. Baloldali politikusként nem is mondhatok mást: a legfontosabb kérdés az, hogy ezt az esélyegyenlőséget biztosítsuk. Ezért is javasoltam már néhány évvel ezelőtt, hogy ha valaha alkotmányt módosítunk, akkor jó lenne megfogalmazni, hogy mi az a szint, ameddig az állam felelős a saját polgáraiért. Az egyik legfontosabb szempont számomra a szolidaritás, hiszen kisebb-nagyobb közösségeinkért felelősök vagyunk. Fontos a felelősségmegosztás, vagyis az, hogy a tehetősebbek többel járuljanak hozzá a közöshöz. Mindezt át kell állítani, nem csupán az elosztási rendszerben, hanem a saját gondolkodásmódunkban is.
További részletek a szombati Magyar Nemzetben
