Akkori áron is mintegy hétmilliárd forintot emésztett fel a Jugoszlávia felől jöhető imperialista támadás kivédésére az 1950-es években készült déli védelmi vonal – hangsúlyozta előadásában Holló József, a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója.
Az intézmény a pákai önkormányzat és a Páka Értékeiért Egyesület közös szervezésében hívta életre a magyar Maginot-vonalnak is nevezett védelmi rendszer történetét és mai állapotát bemutató konferenciát és kiállítást. Holló József szerint a hidegháborús hisztéria óriási pazarlásaként megkezdett építkezésekkel egyfajta kerítést akart létrehozni az akkori hadvezetés, tartva attól, hogy a nyugati hatalmak Jugoszlávia irányából indítanak támadást Magyarország ellen. A harmadik világháborúra meggyőződéssel készülő pártvezetés elhatározása szerint mintegy 600 kilométer hosszan, titokban építették ki az erődrendszert, amit azonban soha nem használtak.
A kommunista pártok hatalomra jutása után fegyverkezési versenybe hajszolt szocialista tábor az imperialista hatalmak által kirobbantott következő világháborútól tartott – mondta Srágli Lajos történész, aki könyvet is írt a déli védelmi vonalról. Az ötvenes évek elején Rákosiék Jugoszláviát kiáltották ki közeli ellenségként, amelyet a nyugati hatalmak csatlósának tartottak. A hatalmas kiadásokkal járó védelmi építkezések gazdasági hátterét a történész szerint valószínűleg az akkori Terv- és Békekölcsönökből fedezték, irattári dokumentumok szerint hivatalosan ugyanis ekkora költségvetéssel sehol nem számoltak.
Hétmilliárd egy soha nem használt védelmi vonalra
A kölcsönökből befolyt csaknem hétmilliárd forintot tehát vélhetően a titkos védelmi rendszer építkezéseire költötték. A hidegháborús hisztéria példájaként az országhatár 10-25 kilométeres mélységében határsávot is kialakított az állam vezetése, és innen kitelepítették a megbízhatatlan elemeket. Hat megye 310 településének közel 300 ezer lakója került a határövezetbe, ahol csak külön igazolvánnyal lehetett közlekedni – idézte fel a történész. Magyarországon arra számított a néphadsereg vezetése, hogy Jugoszlávia irányából támadhatják meg az országot az Adriai-tengernél partra szálló angol-amerikai katonák – részletezte Jakus János, a Hadtörténeti Múzeum osztályvezetője. Suba János hadtörténész mindezt azzal egészítette ki, hogy a támadástól való félelem miatt vasbetonból, földből, fából összesen négy védelmi vonalat építettek volna, de csak az első vonal valósult meg. Zala megyében Nagykanizsa és Lenti között a mai napig is megtalálható az erdőben, szántóföldeken, települések határában a főként betonból megépített számtalan géppuskafészek, tankcsapda, gyalogsági árok, akadály és más erődelem. A soha nem használt védelmi rendszer elemeit a konferencia résztvevői maguk is megtekinthették a pákai konferencia zárásaként.
Óvóhelyek a senkiföldjén
Miközben a Rákosi vezette politikai és katonai vezetés Moszkva befolyásának hatására – Jugoszlávia felőli támadást feltételezve – elrendelte a déli határ fokozott védelmét, a határ megerődítését, a hadsereg békelétszáma 1952-re elérte a kétszázezer főt, mozgósított állománya pedig a nyocszázötvenezer főt. A déli védelmi rendszer a határsávban magában foglalta a biztosítási övet (előteret), a fővédőövet és további védőövet. Az egyes övek mélysége 10-25 km között változott. Az erődrendszer alapját a nagy műszaki kiépítettségű vasbeton építmények, harckocsi és gyalogság elleni, szilárd és tartós akadályok képezték. A megerődített körleteket a legfontosabb hadműveleti irányokban építették ki, 80-100 km szélességben. A védelem gerincét a zászlóalj- és századvédőkörletek erődítményei képezték, melyek a műszaki zárak és a védelmi vonalak előtt 200-250 m-re, illetve azok mögött és között helyezkedtek el. 1952. február és 1955. január között 90 zászlóalj-, 25 századvédőkörlet, 201 szakasz-, 146 rajtámpont, 963 hadműveleti akadálycsomópont, 513 figyelő- és óvóhely valamint több száz színlelt építmény alkotta a teljesen értelmetlen védővonalat. Az építmény minősége az elhelyezés, a víz elleni védelem, az álcázás és a kivitelezés tekintetében sok esetben erősen kifogásolható volt. Az 1955 októberében elkezdődött mentesítés a nyugati határszakaszon a határőrség erőivel folyt, és decemberre már 10 ezer db aknát semmisítettek meg. A déli és a nyugati határszakaszon a mentesítési munkák 1956. október 20-ra fejeződtek be. A déli végeken fölszedett aknák sokak életét mentették meg: a levert forradalom után hónapokig menekültek Jugoszláviába a magyar fiatalok a koholt vádak alapján embereket százszámra bitóra küldő, vérszomjas szocialista rezsim elől.
MTI, MNO, zmne.hu
Németország
Szaporodnak az arab feliratok a német üdülőparadicsomban
