A történészt a bíróság első fokon kétszázezer forintra büntette, ami 520 napi tételnek felel meg. Ha nem fizet, a büntetést másfél év fogházra változtatják. Ungváry fellebbezett a tavaly nyáron hozott elsőfokú döntés ellen, és mint azt a lapnak elmondta, amennyiben ismét veszítene, 519 napi tételt kifizetne, a maradék egy napot pedig leülné, hogy így irányítsa a figyelmet a „történelmi eseményekre”.
A pereskedés oka az Ungváry által összeállított, és a Political Capital elemző intézet honlapján 2004-ben megjelent ügynöklista. Kolláth a Magyar Hírlapban 2005 februárjában megjelent írásában tiltakozott a lista nyilvánosságra hozatala ellen. Szerinte az „átkosban” sem volt ab ovo bűn állambiztonsági tisztviselőnek, ügynöknek lenni – de még besúgónak sem.
-Vamzer volt, van, lesz – tette hozzá.
Válaszpublicisztikájában Ungváry burkoltan azzal vádolta meg Kolláthot, hogy érdekelt az ügynöklisták titokban tartásában, mondván: 1988-ban bizonyára „véletlenül” nevezték ki a Belügyminisztérium törvény-előkészítő főosztályának vezetőjévé, „és nem azt a feladatot kapta, hogy megteremtse az ügynökök átmentésének jogi feltételeit”.
Kolláth ezt úgy értelmezte, hogy a történész leügynöközte őt. Ungváry azt mondja, ilyet nem állított, azt viszont igen, hogy BM-főosztályvezetőként Kolláth az ügynökök áttételes munkaadója volt, a Fővárosi Tanácson még tartótisztképző kurzusokat is tartott.
Végül Ungváryt első fokon mind a polgári, mind a büntetőperben elmarasztalta a bíróság. A lap megpróbálta megtudakolni Kolláth Györgytől, elérte-e, amit akart, ám csak annyit mondott, hogy sajnos csak félig sikerült megállítania Ungváryt. Ungváryt a perek nem rettentik el, folytatja állambiztonsági kutatásait (márciusban jelenik meg a III/III-as osztályvezetők életrajzait tartalmazó kötete), meggyőződése ugyanis, hogy az utolsó (volt) hálózati személy is számon kérhető – olvasható a Népszabadság hétfői cikkében.
(Népszabadság, mti)
