Húsz éve halt meg Tomanek Nándor Jászai-díjas kiváló művész

Húsz éve, 1988. augusztus 4-én halt meg Tomanek Nándor kétszeres Jászai-díjas kiváló művész, a Vígszínház egykori vezető színésze.

MNO
2008. 08. 02. 8:39
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

1922. szeptember 8-án született Pécsett. A világháború előtt városházi tisztviselőként dolgozott, majd elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskola stúdióját. 1951-ben a pécsi színház kórusában kezdte pályafutását, előbb bonvivánként, majd egyre jelentősebb prózai szerepekben bizonyította tehetségét. A Pécsett töltött tíz esztendő során a társulat vezető jellemszínészévé érett, emlékezetes alakítást nyújtott az Anna Karenina Karenin szerepében, a Ványa bácsiban pedig Asztrov doktorként aratott nagy sikert.

1962-ben Budapestre szerződött a Petőfi Színházhoz, majd 1964-től a Vígszínház tagja volt. Itt vígjátéki karakterszerepekben és drámai hősök megformálójaként egyaránt a közönség elé léphetett. Egymástól merőben különböző nagy szerepekben egyaránt kiválót nyújtott, fanyar humorával különböző karaktereket formált meg. Mind színpadi hangja, mind énekhangja kitűnő volt.

Alakításai közül kiemelkedett a Fizikusok Einsteinje, a Vízkereszt Malvoliója, a Liliom ficsúrja. Pályafutásának talán legnagyobb sikere is a körúti teátrumhoz kötődött: Neil Simon Furcsa pár című komédiájában Felix Ungert, a baráti pár gondoskodó, pedánsan házias tagját játszotta. A zsörtölődő kettős másik tagja Bárdy György volt Oscar szerepében. A darab 1968. januári premierje után 266 előadást élt meg a Pesti Színházban, majd átkerült a Vígbe, ahol még ötvenhét alkalommal, 1976-ig játszották.

1960-tól filmezett, Az arcnélküli város című filmben állt először felvevőgép elé. Néhány a filmes alakításai közül: Kertes házak utcája (1962), Butaságom története (1965), Nyár a hegyen (1967), Imposztorok (1969), Szerelmi álmokban (1970), Utazás a koponyám körül (1970), A ménesgazda (1978).

Jellegzetes orgánuma gyakran volt hallható a rádió hullámhosszain, és visszafogott játékstílusát számtalanszor élvezhették a televízió nézői. Betegsége viszonylag korán visszavonulásra kényszerítette, élete utolsó éveiben már csak a rádióban szerepelt. 1988. augusztus 4-én ragadta el a halál. Művészi munkásságát két alkalommal, 1966-ban és 1972-ben Jászai Mari-díjjal ismerték el, 1973-ban érdemes művész, 1977-ben pedig kiváló művész lett.

Családja is a színházhoz kötődik: felesége a Vígszínház (Pesti Színház) ügyelője volt, 1951-ben született fia, Gábor pedig a békéscsabai Jókai Színház színművésze, emellett alkalmi társulatával turnézik Magyarországon, illetve a határon túli területeken.

(MTI)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.