A csaknem 3100 lakosú nagyközségről az első írásos emlék 1299-ből származik, de a település jóval régebbi, egyike az ország legősibb bányahelyeinek. Rezet, ólmot, ezüstöt és mindenekelőtt vasat rejtett itt a föld mélye, ahonnan évszázadokon át bányászták.
A település neve az ószláv ruda, azaz érc, vasérc szóból származik, középkori jelentőségét bizonyítja, hogy 1350 körül bányavárosi kiváltságokat kapott, egyike volt a hét felső-magyarországi bányavárosnak. A XVI. században a török veszély és a csökkenő érckészletek hatására elvesztette városi rangját, ezután több mint három évszázadig nem folyt jelentősebb bányászkodás a környéken.
Az érctermelés 1880-ban indult újra, és ezzel egy időben vett lendületet a község fejlődése is. Az itteni vasércbányászat jelentősége Trianon után nőtt meg azzal, hogy itt működött hazánk egyetlen vasércbányája egészen 1985-ig. Jelenleg gipszet bányásznak Rudabánya határában.
Rudabánya egyébiránt az úgynevezett Rudapithecus-leletekről is világhíres: 1967-ben itt kerültek elő olyan őslénytani leletek, amelyeknek azóta sincs párja. Rudabánya Borsod-Abaúj-Zemplén megye 26. városa.
(mti)

Kóros elmeállapotú nő akart bírót és rendőrkapitányt ölni
A hivatalokat is megfenyegette.