Úgy nem lehet vitázni és párbeszédet folytatni, hogy én nem engedek az igazamból, a másik féltől pedig elvárom, hogy fogadja el az álláspontomat – nyitotta meg a MEASZ kávéházi beszélgetését Hanti Vilmos. A szervezet elnöke elmondta: azért kérte fel a Magyar Nemzet szerzőjét, mert a szóban forgó cikk mindkét politikai fél felelősségét említi, és mert alcímében arra világított rá, hogy „sürgősen be kell fejezni az egymás elleni uszításra épülő politizálást”. Szerzőnk válaszában azt emelte ki: a Hanti Vilmos által említett alcím elsősorban nem a politikai pártok közötti csörtékre utalt, hanem arra, hogy a rövid távú politikai haszonszerzés érdekében bűn az egyes népcsoportokat, kisebbségeket kijátszani egymás ellen.
A Kádár-korszak ideológiája az volt, hogy nálunk nincs cigánykérdés – jelentette ki Szarka Ágota. A Magyar Nemzet újságírója elmondta: ennek az álságos hozzáállásnak kétségkívül voltak pozitív, de máig ható negatív következményei is. A cigányság egy része sikeresen asszimilálódott, másik része pedig egy a rendszerváltozással egyre erőteljesebb kulturális leszakadás, atomizáció áldozata lett. Az okok között megemlítette, hogy az asszimiláció érdekében a telepeken saját életformájukat élő cigányságot „behajtották” a városokba, a panellakásokba, szétszakítva ezzel az évszázadok alatt kialakult közösségeket. Szarka rávilágított: a rendszerváltást követő privatizációban széttörtek azok a keretek is, amelyek az asszimiláció alapjait jelentették: egész iparágak szűntek meg, zömmel azok, amelyek a romákat foglalkoztatták.
Az újságírónő emlékeztetett: noha az Antall-kormány nem kezelte jelentőségének megfelelően a cigánykérdést, a korabeli baloldal, főként a liberálisok – már a rendszerváltozás előtt – tisztában voltak azzal, milyen lehetőségeket rejt a korabeli hazai és főként nemzetközi politikai térben a kisebbségvédelem. „A kilencvenes évek közepére biznisz lett a jogvédelem”, meglátása szerint elsősorban a „demokratikus ellenzék külföldre juttatott propagandaanyagai miatt”. „Horn alatt a jogvédők elhallgattak, a pénzek viszont jöttek” – közölte lapunk főmunkatársa, elismerve a kérdéses időszakban hozott tanulmányi ösztöndíjak fontosságát. Ám figyelmeztetett arra, hogy a Bokros-csomagnak köszönhetően annyira mélyült a szociális válság, annyira kiéleződtek az ellentétek, hogy most – az újabb szociális krízis közepette – csak „állunk egymással szemben és vicsorgunk”. Az ellentétek – hangsúlyozta – nem rasszista természetűek, inkább a kezeletlen etnokulturális gondok a gyökerek. Ezeket kellene orvosolnia a politikának, és nem a politikai haszonszerzés érdekében folyó hisztériakeltéssel kellene foglalkozni.
A Magyar Nemzet újságírója elmondta, hogy „milliárdok mennek el integrációra, aminek semmi látszata nincs”, és megfogalmazta azt is: a cigányságnak „elemi érdeke lenne, hogy megmaradjanak azok a vidéki iskolák és óvodák, amelyeket sorra zár be a jelenlegi kormányzat”. Véleményét Hámori József agykutató professzor azon kijelentésével támasztotta alá, miszerint egy gyermek életében az első hat évben történtek alapvetően meghatározzák későbbi esélyeit. Az ekkor szerzett hátrányok nem, vagy igen nagy energia befektetésével orvosolhatók. Szarka Ágota, mielőtt Teleki Lászlónak átadta volna a szót, megismételte: a mostani feszült helyzetben elsősorban nem faji kérdésről kell beszélnünk, valamint hozzátette, hogy „a magyarok soha nem voltak cigányellenesek”, viszont bizonyos viselkedésmódok mindkét részről generálják a feszültséget.
„Oktatás, oktatás, oktatás”
Gyurcsány Ferenc romaügyi megbízottja elmondta, hogy a Kádár-rendszerben valóban megvolt a romák szociális biztonsága, ám az oktatásban súlyos hibákat követtek el, és ennek az „aluliskolázottságnak” ma is érezzük a hatását. A kisebbségi önkormányzatokról szólva elmondta: a kulturális autonómiára vonatkozó törekvéseket meg tudta valósítani a cigányság, ám ma sem találták meg a helyüket, és ahhoz sem volt erejük, hogy a kisebbségi törvényt érvényesíteni tudják. „Pattogtak a roma tisztségviselők egyik önkormányzattól a másikig” – fogalmazott. Teleki elmondta, hogy az Európai Unió alapelveivel nem összeegyeztethető az önkormányzatokban eddig létező kedvezményes mandátum és a pozitív diszkrimináció alapelve – ennek eltörlését a szociálliberális kormány szavazta meg –, viszont ő ezekben látja a nyomorból és a szegénységből való kitörés lehetőségét.
„Oktatás, oktatás, oktatás” – az államtitkár szerint erre és a cigányok foglalkoztatását segítő komplex programra van szükség, mert „anélkül az integráció nem lehet sikeres”. Teleki lajstromba vette, hogy az elmúlt években miként alakult a romák felzárkóztatása, kiemelve, hogy ez az összeg 400 millió forinttal növekedett 2002-ben, a Medgyessy-kormány idején. „Nem azért, mert államtitkár lettem, egyébként de” – kommentálta. Arra reagálva mondta el véleményét, hogy Szarka Ágota felhívta rá a figyelmet: a költségvetésben jövőre 54 százalékkal kevesebb pénz jut a felzárkóztatásra, az oktatáshoz köthető romaalapok folyamatosan szűkülnek. A miniszterelnöki megbízott szerint „nincs miért szégyenkeznie a szociálliberális kormányzatnak”, de úgy véli: célzott forrásokkal lehetne inkább segíteni azt a 130 ezer embert, akik ma 650 magyarországi cigánytelepen élnek. Teleki úgy látja: komoly probléma, hogy a társadalomban a roma szó hallatán ezekre a telepekre asszociálnak az emberek, és nem a muzsikus cigányokra.
Hisztériakeltés, félremagyarázás
A hozzászólásokat követő zárszavában Szarka Ágota hangsúlyozta: be kell fejezni a hisztériakeltést, mert a következő roma generációval már el tudják hitetni, hogy valóban gyűlölik őket a nem romák, pusztán származásuk miatt. Így is fognak felnőni, ami valóban az ellentétek kiéleződéséhez vezet. Arra is rámutatott, a roma közösségről alkotott képet nagyban befolyásolja az is, hogy a roma politikai elit háza tája az elmúlt hat évben kizárólag botrányoktól volt hangos: az egymást székekkel dobáló képviselők, korrupciós ügyek enyhén szólva sem szolgálják az előítéletek csökkenését. Ha ilyen az elit, milyen lehet a többi? – teszik fel a kérdést a többségi társadalom tagjai. Az előítéletek csökkentése a cigány politikusok felelőssége is – a cél eléréséhez ráadásul nem is kellenek milliárdok, csak példamutató magatartás – mutatott rá Szarka Ágota, hozzátéve azt is: számára érthetetlen, hogy hol vannak a fiatal, diplomás cigány politikusok, miért maradt el a cigány politikában a generációváltás?
Teleki ennek kapcsán arra utalt: az önkormányzati rendszer mindössze egy évtizedes múltra tekint vissza,a nulláról indultak, nem lehet elvárni, hogy ilyen rövid idő alatt tökéletesen működjön a rendszer. Ezt követően Teleki azzal magyarázta a pécsi kettős gyilkossággal kapcsolatban tett, sokat vitatott kijelentését – „remélem, hogy ez (mármint a rasszista motívumot kizáró rendőrségi álláspont – a szerk.) tévedés lesz, és talán bebizonyosodik az, hogy más indíttatásból keletkezett ez a bűncselekmény” –, hogy félremagyarázottnak tekinti; a MEASZ-kávézóban, Szarka Ágota kérdésére elhangzott szavai szerint még rosszabb az, ha cigány öl cigányt, mindössze csak erre gondolt, és ismét azt hangsúlyozta: teljesen mindegy, milyen indíttatású volt a szóban forgó bűncselekmény. Arra is rámutatott: ahogyan a cigányság egységesen elítélte Szögi Lajos gyilkosait, elvárnák azt is, hogy a többségi társadalom ugyanilyen egységesen ítéljen el minden rasszista indíttatású támadást és mozgalmat. Beszélt a pozitív diszkriminációról is, aminek szükségességére hívta fel a figyelmet. Ennek kapcsán az afroamerikaiak Egyesült Államokban elért sikereit emlegette. Összességében jónak ítélte a szociálliberális kurzusok romapolitikai eredményeit, büszkén említette például, hogy a kormány elérte: hároméves kortól kötelező legyen az óvoda.
Arra a felvetésre ugyanakkor nem reagált az exállamtitkár, hogy éppen a szociálliberális kurzusok idején zárták be tömegesen az óvodákat. Tehát hiába a törvény, ha megvalósíthatatlan, mert nincs hová vinni a gyerekeket. A MEASZ kávézójában a világnézeti különbségek dacára oldott volt a hangulat, néhány lapunkat ért csípős megjegyzésen kívül nagyobb atrocitás nem történt, sőt a korábban gyanakvó résztvevők egy része is megenyhült a program végére. Abban mindenki egyetértett: nem vezet semmire, ha stigmatizáljuk egymást.
rendőrkapitány
Kóros elmeállapotú nő akart bírót és rendőrkapitányt ölni
A hivatalokat is megfenyegette.
