Lapid Lajos (nyugalmazott rendőr dandártábornok, volt budapesti rendőrfőkapitány-helyettes): „Azért nem olvastam, mert senki nem adta oda nekem.” (Lapid Lajos válasza arra, hogy olvasta-e a nyilvános, a tévéostromról készült Ignácz-jelentést.)
„Mi azt az információt kaptuk, hogy a rendezvény befejeződött, a résztvevők eltávoztak. De ha nem így volt, akkor rosszul értelmeztem.” (Lapid Lajos válasza arra kérdésre, hogy miért a Fidesz-rendezvény befejezése után 51 másodperccel kezdték el a tömeget oszlatni.)
Révész Máriusz: „A Fidesz más vezetői nem számítottak arra, hogy egyébként a Fidesz-nagygyűlésre a rendőrök lesznek a legveszélyesebbek, mert ők fogják megtámadni őket.” (Az országgyűlési képviselő reakciója a 2006. október 23-án történt tömegoszlatásra az Astoriánál.)
Csáky Lívia Magdolna (sértett): „Megcétéztek, és azt mondták, hogy a fejemnek semmi baja nincsen, nem érte sérülés, viszont azért összekapcsolták a fejemet, mert ott volt egy zúzódás. Megtisztították a sebet, mondták, hogy le kell borotválni a hajamból. Mindezt úgy csinálták, hogy hat darab rendőr volt bent velem, akik biztatták a nővérkét, még többet borotváljon le a hajamból, hogy minél több haj hiányozzon. A nővérke csúnyán nézett rájuk, mert egyáltalán nem tetszett neki, hogy bejöttek a rendőrök. Én eközben folyamatosan bilincsben, vezetőszíjon voltam, nem engedték levenni, a CT-re is úgy mentem, hogy ez rajtam volt, de az orvos mondta, hogy oda nem jöhet be velem senki. Kaptam egy tetanuszt. Mondták, hogy toljam le a nadrágomat, de akkor sem engedtek el. Nagy nehezen leszedtem magamról, előre kellett dőlnöm, ezen röhögött hat rendőr, a fenekemen, a bugyimon viccelődtek, és ilyesmi. Utána kint órákig így, megbilincselve kellett ülnöm, amíg mindenkit el nem látnak, utána együtt vittek minket vissza a VIII. kerületi rendőrkapitányságra, ahol Laurával, illetve K. B.-vel egy szobába kerültem. Őt nem ismertem, de ő is ott volt velünk a kapualjban. Ő bepisilt, tiszta pisi volt a nadrágja, mert annyira vesén vagy hasba rúgták. Mi hárman közösen egy kétágyas szobában voltunk, ott két vaságy a falhoz volt szerelve, és egy darab pokrócot kaptunk, ami egy büdös, koszos, használt pokróc volt, ezt Laurával odaadtuk neki, mert nagyon fázott, tiszta víz volt. Ez nagyon megviselte, sírt. Odaadtuk neki, mi pedig egy ágyon aludtunk összebújva. Iszonyatosan hideg volt. Ott is alig tudtunk kimenni pisilni, egy órát kellett várni, amíg jött értünk valaki. Nem mondtak semmit.” (Egy sértett beszámolója a rendőri bánásmódról.)
További részleteket itt olvashat.
