Fantasztikus hét: néhány napig a fél világ minket figyelt

A Budapesten sorra kerülő transzatlanti héten egy jelenlegi és egy korábbi külügyminiszter is tiszteletét tette az Egyesült Államokból, a rendezvény eredményeit számba vevő előadáson – a Külügyi Intézetben – pedig szintén megjelent egy korábbi tárcavezető. A prezentációk központi eleme, csakúgy mint múlt héten, a szabadság volt.• A nyitott társadalom közös amerikai és magyar érték + Képriport• Orbán: Ez egy szoros és egyre mélyülő szövetség + Képek + Képriport

„Mi mindig emlékezni fogunk a múltunkra; mindig büszkék maradunk és felkészültek leszünk – így aztán szabadok is maradunk.” Fehér Zoltán, a Magyarországi Ronald Reagan Centenáriumi Emlékbizottság titkára az egykori elnök szavait idézve vette át a szót Kereszty Gabriellától, a külügyminisztérium miniszteri főtanácsadójától. A két előadó a mögöttünk hagyott transzatlanti hét „sarokköveiként” beszélt Tom Lantosról, Ronald Reagenről és a kettejük által talán legfontosabbnak ítélt fogalomról, a szabadságról.

Fehér Zoltán elmondta, a transzatlanti héttel befejeződő programsorozatot fél éve kezdték el szervezni. Februárban a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen megtartott konferenciával nyitották a rendezvények sorát, mely áprilisban Reagan-emlékbélyeg kiadásával és újabb konferenciával folytatódott. A múlt heti eseményekről a miniszteri főtanácsadó adott rövid áttekintést. Aláhúzta, nem véletlen, hogy az eseményt az uniós elnökség záró hetére hagyták, hiszen alapvető cél volt, hogy a soros elnökség végén még jobban kitágítsák, transzatlanti irányba is megnyissák a magyar külpolitikai szerepvállalást. Kereszty Gabriella kiemelte: hazánk azzal, hogy komoly szerepet vállal az afganisztáni misszióban és az USA képviseletét is ellátja Líbiában, rengeteget tesz a harmonikus kapcsolat megőrzéséért Amerikával.

Az Orbán–Clinton találkozó volt a csúcs

Elmondta, a transzatlanti hét rendezvényei június 28-án indultak. Felemelő élményként idézte vissza a parlament felsőházi termében tartott Orbán- és Clinton-beszédeket. A miniszterelnök által megnyitott Tom Lantos Intézet felállítását rendkívül fontosnak tartotta, hiszen „ő még az amerikai Kongresszusban is egy picit mindig Magyarországot képviselte”. A magyar szabadságnapi vacsorán Schmitt Pál is felszólalt, és útjára indította a magyar szabadság díjat, amelyet minden évben kiosztanak majd az arra érdemeseknek. – A hazánkba érkezett európai parlamenti delegátus és az amerikai küldöttség közti dialógus múlt héten megkezdődött, és a tervek szerint kétévente ismétlődik majd. A transzatlanti hét legkiemelkedőbb eseménye viszont az Orbán Viktor és Hilary Clinton külügyminiszter közti kétoldalú találkozó volt. Úgy vélem, hogy a Szabadság téri Reagan-szobor felavatásával méltóképpen sikerült lezárni ezeket a fantasztikus napokat – tette hozzá elégedetten a főtanácsadó.

Fehér Zoltán kiemelte: a szovjet uralom alól felszabadult közép-európai népek számára a Reagan-centenárium talán nagyobb eseménynek számított, mint az Egyesült Államokban, hiszen az egykori elnök mindig is szembenállt a „gonosz birodalmával”, a kommunizmussal. Kereszty Gabriella beszámolóját kiegészítve elmondta, az egyik rendezvényen a nemzetközi szabadság díját is átadták, mégpedig Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesnek, aki a Magyarországi Ronald Reagan Centenáriumi Emlékbizottság létrehozója. „Ahogy Orbán Viktor a Reagan-szobor avatásán mondta: Magyarország transzatlanti ország. Ha valakinek a tengerentúlon azt mondják, Magyarország, az első dolog, ami eszébe jut, az a szabadság. Mi tehát erre építhetjük a magyar–amerikai kapcsolatokat, ugyanarra, mint ami egykor Tom Lantost és Ronald Reagant is összekötötte.”

Fehér Zoltán hangsúlyozta, magyar oldalon példátlan összefogás valósult meg a rendezvénysorozat szervezésekor, ami legfőképpen annak volt köszönhető, hogy ilyen magas rangú és létszámú diplomáciai küldöttség még soha nem járt hazánkban. – Nem volt még rá precedens, hogy egy volt amerikai igazságügyi miniszter, egy korábbi és egy jelenlegi külügyminiszter (Condoleezza Rice és Hillary Clinton) és kongresszusi képviselők sokasága egyszerre látogasson Magyarországra. Ekkora figyelem talán még soha nem irányult Magyarországra, mint az elmúlt héten. Hozzáfűzte: a zömmel republikánus (ellenzéki) képviselők hazánkba érkezése annak is ékes bizonyítéka, hogy nem mindig az aktuálisan hatalmon lévőket kell hazánkba invitálni.

Új távlatokat nyithatnak a „tektonikus mozgások”

Magyarics Tamás, a Magyar Külügyi Intézet igazgatója zárszóként csupán néhány gondolatot fűzött hozzá az elhangzottakhoz. Fontosnak tartotta, hogy a magyar és az amerikai „Európa-víziók” végre egybevágnak, mely nagyban segíti majd a két ország együttműködését a jövőben. Kiemelte, hogy a hatalmas robajjal lezajló világgazdasági átrendeződést diplomáciai „tektonikus mozgások” is kísérik, mely új távlatokat nyit. – Gyakori kérdésként merült fel korábban, hogy Kínát vagy az USA-t válasszuk partnerünknek. Ez a kérdés idejétmúlttá vált, hiszen az ellentétes irányú kapcsolatépítés manapság már jól megfér egymás mellett.

Az igazgató hozzátette, a kormány számára a transzatlanti hét fontos igazolása annak, hogy, ahogy Hillary Clinton fogalmazott: Magyarország működő demokrácia! Ezt a dicséretet pedig az amerikai külügyminiszter sem ok nélkül osztogatja, tehát joggal lehetünk büszkék a mögöttünk hagyott napokra.

Végezetül még Jeszenszky Géza, az Antall-kormány egykori külügyminisztere emelkedett szólásra a hallgatók közül. A korábbi washingtoni magyar nagykövet külön gratulált a rendezvények sikeres lebonyolításáért, és nagy örömmel vette, hogy a beszámolók során Antall József neve is elhangzott. „Magam mindig is transzatlantista elkötelezettségű voltam. A magyar társadalomban sokkal inkább tudatosítani kellene ennek a politikának a helyességét, hiszen ez ma a járható út. Emellett azonban nem szabad elfelejtenünk azt sem, honnan jöttünk. Volt alkalmam tapasztalni például, hogy Tom Lantosnak még az unokái is beszélnek magyarul, pedig már gyermekei is Amerikában látták meg a napvilágot. Van még tehát mit tanulnunk!”