A nagytőkés családba született Raoul Wallenberget kereskedő-diplomata nagyapja nevelte fel – édesapja néhány hónappal fia születése előtt meghalt –, így nem is meglepő, hogy kisiskolás korára már több nyelven beszélt. Amerikában megkezdett építészeti tanulmányait nem fejezte be, ehelyett „világkörüli” útra indult. Dél-Afrikába és Palesztinába is eljutott, szemléletét tekintve ekkor még igen messze állt attól a Wallenbergtől, aki zsidók ezreit mentette meg a második világháború idején. Egy haifai bankban elhelyezkedve már sokkal jobb véleménnyel volt a zsidókról, úgy találta, hogy szorgalmasabbak, mint az arabok. Közelebbi kapcsolatba akkor került Magyarországgal, amikor egy stockholmi élelmiszer-kereskedő cégnél kapott munkát, amelynek vezetője egy magyar zsidó, Lauer Kálmán volt.
Wallenberget a Margaréta-akciót – Magyarország német megszállása (1944. márc. 19.) – követően rávették, hogy vállaljon komolyabb feladatot Magyarországon. A tapasztalatlan 32 éves férfit magyar nyelvtudás nélkül nevezték ki a budapesti svéd követség titkárává, de ekkor még elsősorban üzleti érdekek vezették, hiszen a „Lauer-vonal” élt. A svájci és a svéd nagykövetségen folyó zsidómentő akció ekkor már javában zajlott, a diplomata tehát „csupán” bekapcsolódott a folyamatba. Érkezésével viszont egyre nőtt a kiadott védőútlevelek száma, 1944 augusztusában már majd 5000-re rúgott.
Wallenberg mögött tehetős kereskedők és az amerikai Háborús Menekültek Bizottsága állt, pénzügyi akadálya tehát nem volt a mentésnek.
Wallenberg szerepe a Szálasi-rezsim hatalomátvételét követően (1944. okt. 15.) nőtt meg igazán. Ebből az időszakból már konkrét iratok bizonyítják, hogy személyesen járt el több ügyben. A magyar bábkormány utasításainak betartásával saját életével ugyan nem játszott, de nem volt teljesen veszélytelen a munka, amit végzett. Miután decemberben a svéd követség épületét is megszállták a nyilasok, még nehezebbé vált a védőútlevelek kiadása. Ezt követően már csak a magyar munkatársak tudtak megmenteni egy-két személyt, a nyilasok szinte szabadon garázdálkodtak és gyilkoltak az utcákon.
Arannyal megpakolva indult volna a front mögé
A svéd diplomata 1944 karácsonyát követően át kívánt szökni a szovjet vonalak mögé, hogy meggyőzze Malinovszkij tábornagyot a zsidó gettók mielőbbi elfoglalásának fontosságáról. Sofőrje és testőre beszámolóiból kiderül, hogy az útra előkészített autóban nagy mennyiségű aranyat és briliánst helyezett el. 1945. január 13-án a szovjetek elfoglalták a Nemzetközi Vöröskereszt Benczúr utcai székházát, Wallenberg pedig szabad akaratából ugyan, de egy szovjet őrnagy kíséretében elhagyta az épületet. Az egyik utolsó, róla szóló szovjet táviratban az szerepel, hogy Wallenberg saját kérésére marad a fronton, hiszen nagyjából 7000 Budapesten tartózkodó svéd állampolgárért felelős, akiket nem kíván magára hagyni. Néhány nappal később a szovjet hadügyminiszter-helyettes táviratából kiderül: a diplomata immár fogoly, és haladéktalanul Moszkvába kell szállítani. Ezt követően Wallenberg gyakorlatilag eltűnt a szem elől.
1945 márciusában homályos rádiós hírben a szovjetek elterjesztették, hogy Wallenberget meggyilkolta a Gestapo, az ötvenes évek második felében azonban elismerték, hogy a híres Lubjankában (a politikai rendőrség börtöne) halt meg. Egyesek szerint 1945-ben, mások úgy vélik, két évvel később vesztette életét, a svéd történészek azonban egy orvosi jelentést tartanak a leghitelesebb forrásnak. Eszerint Raoul Wallenberg 1947. július 17-én hunyt el.
A zsidómentő diplomata ma is Budapest díszpolgára, Angyalföldön utca viseli a nevét. A fővárosi Szent István parkban és a II. kerületben emlékmű és szobor őrzi emlékét, a VIII. kerületben pedig iskolát neveztek el róla.
Raoul Wallenberg ma ünnepelné 99. születésnapját.
(Forrás: raoulwallenberg.net, jewishvirtuallibrary.org, wikipedia.org)
rendőrkapitány
Kóros elmeállapotú nő akart bírót és rendőrkapitányt ölni
A hivatalokat is megfenyegette.
