A II. kerület polgármestere elmondta, ’56 leverői elszámoltatásának mulasztását kötelességünk helyreállítani, ezzel tartozunk a még élő ötvenhatosok kerékbe tört, megroggyant életéért. – A tér, ahol most állunk, történelmi tettek színhelye volt; 1956-ban a világ minden szabadságszerető népe példaképévé váltunk itt, a Kárpát-medencében – jelentette ki Láng Zsolt, a házigazda kerület fideszes polgármestere. Elmondta, „soha nem titkoltam, lokálpatrióta vagyok, büszke vagyok arra, hogy a Corvin tér után a második legnagyobb fegyveres ellenállási színhelye a Széna tér”. Emlékeztetett arra, hogy e helyütt a szovjetek vesztesége megközelítőleg ugyanannyi volt, mint a miénk, és csak november 4-én törte meg az ellenállást a túlerő.
Volt-e realitása a reménytelen küzdelemnek? – tette fel a kérdést a polgármester, majd így folytatta: a történelem nem a logikára oktat. „Olyan fogalmaknak is van értelme, mint a bátorság, a merészség, az ideákhoz való ragaszkodás” – említette, hozzáfűzve, hogy a küzdelmek után mintegy száz harcosra várt börtön. „Ma már kevesen vannak az ötvenhatosok, sokkal tartozunk kerékbe tört, megroggyant életükért. A mulasztás hibáját kötelességünk helyreállítani” – utalt a „lex Biszkura”, aminek következményeként jogilag felelősségre vonhatókká válnak az ’56 utáni megtorlások felelősei. „A közömbösség, a zavarkeltés és a kishitűség nemritkán mérgezi környezetünket, de a főhajtás a magyarok életérzésévé kell, hogy váljon” – zárta emlékező szavait Láng Zsolt polgármester.
„A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bárki más a világon az elmúlt húsz évben” – idézte Albert Camus szavait az ünnepségen L. Simon László, a Nemzeti Kulturális Alap elnöke, az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának fideszes vezetője. – 55 évvel ezelőtt boldogan lélegezte be a szabadság levegőjét, nem tudta, bátorságának mi lesz a következménye – tette hozzá.
„Mi adta nekik az erőt? Mi tette számukra egyértelművé az igazságot? A szabadságvágy az egyik legmélyebben gyökerező emberi tulajdonság. A ma szabadságában benne van szüleink, nagyszüleink és szüleink küzdelme, köszönet nekik érte” – hangsúlyozta L. Simon. Mint mondta, a Széna téren 59 éves Szabó bácsi tehergépkocsi-vezető szervezése alatt folyt az ellenállás, a pesti srácok és budaiak tettére az egész földkerekség felfigyelt; küzdöttek, mert velük volt a remény.
„Ma egy pénzügyi válság közepén, az elmúlt nyolc év elhibázott politikája következményeként egy megduplázódott államadósság terhét cipeljük magunkkal. Nyissuk ki a fülünket, ne veszítsük el a józan ítélőképességünket. Ez a válság is el fog múlni. Hallgassunk a pesti srácokra. Nem vesztették el sem a hitüket, sem az összefogás képességét” – tette hozzá. Szerinte Magyarország legnagyobb baja ma nem is a válság, hanem a reménytelenség. „Hogy reménykedhessünk, olyanokat válasszunk vezetőnek, akik szűkebb pátriájukban már bizonyították rátermettségüket” – utalt végül a II. kerületi közelgő időközi országgyűlésiképviselő-választásra a politikus.
A beszédek után koszorúkat helyeztek el a budai politikai, kulturális és civil élet prominensei és ’56-os szervezetek képviselői, Benkő Péter színművész pedig elszavalta a diktatúrában elhallgatott Wass Albert: Üzenet haza című versét („A víz szalad, a kő marad. A kő marad.”).
