Nagyon durva dolgok jöhetnek

Lezárult a Kehi-vizsgálat azzal kapcsolatban, hogy miként tűnt el az emberek kötelező magánnyugdíjpénztárakban felhalmozott vagyona. Büntetőfeljelentések sora következik.

A vizsgált pénztárak az információs technológiákra (IT) fordított kiadásaikat öt éven belül megduplázták. Az IT-alvállalkozókkal olyan átalánydíjas szerződéseket kötöttek, amelyek teljesítése gyakorlatilag ellenőrizhetetlen.
Megtörtént, hogy az önkéntes magánnyugdíjpénztár működési költségeit jogosulatlanul a kötelező magánnyugdíjpénztárak kontójára számolták el, vagy ugyanarra a feladatra, ugyanannak a gazdasági társaságnak két szerződés alapján kétszer fizettek. Sőt még a 13 éves történet legvégére is hagytak ellopnivalót: az átlépő és kilépő tagok megtakarítása utáni 4 napos kamatot nemes egyszerűséggel elsikkasztották – állapították meg a Kehi szakértői.

Jogalkotói felelősség
Az alacsony befektetési teljesítményével és magas működési költségeivel összefüggésben tehát a jogalkotó felelőssége is megállapítható – szögezi le a jelentés.

1997-ben a Világbank ajánlására alakította át a Horn-kormány az addigi egypilléres nyugdíjrendszert három pillérűvé: első pillérként kötelező jelleggel megmaradt az állami felosztó-kirovó rendszer, másodikként a kötelező tőkefedezeti alapú, harmadikként az önkéntes alapon működő magánnyugdíj. A Világbank hét kritériumot tekintett kritikusnak, amelyek a rendszer megfelelő működését kellett volna, hogy garantálják. A hétből azonban öt nem teljesült.

Nem volt előírt hozamelvárási szint, nem voltak kidolgozott garanciális kikötések a teljesítésre. Nem volt semmilyen szankció a teljesítmény elmaradása esetére.

A jogalkotó ésszerűtlenül meghatározta a befektetési részvények kötelező arányait, előírva nekik, hogy 40 százalék fölé növeljék a kockázatos, úgynevezett növekedési portfóliók arányát. A pénzárak ezért 2007–2008-ban jól bevásároltak a válság előtt még drága részvényekből, majd 2009. június végéig, a mélyponton – szintén a kormány akaratára – olcsón értékesítették őket.

Az államkassza az aktuális nyugdíjakat finanszírozó Nyugdíj-biztosítási Alapból kieső járulékbevételt kénytelen volt folyamatosan pótolni. Ez 1998-tól 2009 végéig összesen 2043,2 milliárd forint kiadást jelentett, ami jelentősen hozzájárult az ország brutális eladósodásához

Csak egy offshore cég kell

A pénztártagok vagyonának elsíbolására az ingatlanbefektetések nyújtottak tág lehetőséget. A Kehi vizsgálata feltárta az ingatlanalapok megkárosításának azt a technikáját, hogy offshore hátterű cégeket iktattak az eladó (például önkormányzat) és az ingatlanbefektetési alap közé. Az ismeretlen tulajdoni hátterű és átláthatatlan offshore cég arra kellett, hogy a jelentős árkülönbözetet rajta keresztül lehessen kiszivattyúzni az adásvételből.

Egy albertirsai ingatlant érintően például egy, az önkormányzattól offshore cég által 31 millióért megvett ingatlant 9 hónap múltán 180 millióért vetették meg az ingatlanbefektetési alappal anélkül, hogy időközben értéknövelő beruházás történt volna rajta. Ugyanez történ Ócsán is, ahol egy hónap alatt a 12,5 milliós ingatlanból 154 milliós lett, Kaposváron pedig 75 milliósból 223,3 milliós. Ez utóbbinál az offshore cég és az Ingatlanbefektetési Alap között személyi összefonódást is feltártak a Kehi szakemberei.

A legdurvább történet a Csabai Lászlóné (MSZP) vezette Nyíregyházán zajlott le: itt az önkormányzat által vélelmezhetően mélyen áron alul, 82 millió forintért egy befektetési kft.-nek eladott műemlék ingatlant néhány tíz milliós értéknövelő felújítást követően 1,68 milliárd forintért vásároltatták meg a nyugdíjpénztár ingatlanalapjával. A ma is használaton kívüli, az Államadósság Kezelő Központnak átadott ingatlan mellesleg távolról sem ér ennyit.

Kérdés, vajon kik voltak a döntéshozók, vagyonkezelők, ingatlanbecslők, akiknek szerepük lehetett a tagokat megkárosító nyilvánvaló mutyikban, és visszaszerezhető-e az offshore cégeken keresztül lenyúlt pénz? Kérdés, hogy meddig leszünk még következmények nélküli ország?