A büntetőfeljelentések nyomán meginduló eljárások várhatóan elérnek majd a cégek menedzsmentjéig is, tekintve hogy sok esetben igazgatósági döntések húzódnak meg a pénztártagok következetes megkárosítása mögött. A Kehi három magánnyugdíjpénzárat érintően kilenc tényállás miatt tesz feljelentést. Ebből nyolc hűtlen kezelés, egy sikkasztás – tudtuk meg.
Kockázatelemzés alapján öt pénztárat választottak ki 2011 nyarán átfogó és részletes ellenőrzésre (AEGON, Allianz, AXA, Erste, ING). Ezek a cégek kezelték a magán-nyugdíjpénztári tagok 63 százalékának vagyonát, ami a teljes kezelt vagyon 61 százalékát jelenti. Az öt vizsgált magánnyugdíjpénztárból a 2010-es jogszabály-változtatást követően visszalépő összesen 1,9 millió tag közül 427 ezren semmilyen reálhozamban, 67 ezer tag pedig csak 10 ezer forint alatti reálhozamban részesült. A legrosszabbul teljesítő, de most nem vizsgált Évgyűrűk pénztár tagjainak 65,3 százaléka semmit vagy csak 10 ezer forintnál kevesebb pénzt kapott annak ellenére, hogy az átlagos tagi befektetési állomány nála több mint egymillió forint volt.
A profizmusnak ára van
A mesés fizetésekkel és bónuszokkal – vagyonvesztéskor is – vastagon kistafírozott „profi” vagyonkezelőkkel dolgozó pénztárak 2001–2010 közötti befektetési tevékenysége az 5,37 százalékos inflációt alig meghaladva, mindössze 5,44 százalékos hozamot eredményezett, miközben még a kockázatmentesen elérhető, rövid lejáratú magyar állampapírok hozamának tízéves átlagos indexe is 8,6 százalék volt. Ez magyarul annyit tesz, hogy egy korlátozott befektetési ismeretekkel rendelkező vécésnéni, ha csak állampapírt vesz, eredményesebben fialtatja pénztét, mint a pénzárak a tagokét.
A pályázat nélkül vagy kamupályázatokkal kiválasztott vagyonkezelők sokszor saját cégcsoporton belülről kerültek ki, ezért az értékpapírok vásárlását jellemzően nem előzte meg a befektetési alapok teljesítményelemzése, hanem a befektetői csoportérdeket helyezték előtérbe a pénztártagok érdekével szemben.
A tíz év alatt 5,44 százalékos hozamot produkáló vagyonkezelők szakértelmére ugyanebben az időszakban 93,3 milliárd forintot költöttek. A versenyeztetett vagyonkezelőkkel dolgozó pénztárakban a vagyonkezelési díjak mértéke mintegy fele volt a nem versenyeztetett vagyonkezelőkkel dolgozó pénztárak (AEGON, MKB és VIT) által a minden bizonnyal „csókosoknak” kifizetett díjaknak.
Égbeszökő üzemeltetési költségek
A pénztárak az elmúlt évtizedben 230,3 milliárd forintot költöttek saját működésükre. Ebből 137 milliárd volt a működési költség, 93,3 milliárd a befektetési tevékenységgel kapcsolatos vagyonkezelői díj. Ez volt a maximum, aminek elköltésére a jogszabály lehetőséget adott a számukra. Ebbe belejátszott az is, hogy a gazdasági válság tetőfokán ügyvezető igazgatók, befektetési vezetők és főkönyvelők bérét 15-23 százalékkal emelték, bónuszokat osztogattak több tíz milliós nagyságrendben. Volt olyan pénztár, amely 951 millió forintot fizetett ki tagszervezésért járó ügynöki díj címén olyan tagok után, akik már régen be voltak szervezve. Az is megtörtént, hogy olyan új „tagok” beszervezéséért fizettek, akiknek a tagsági jogviszonya valójában létre sem jött.
