A szent háborúban már nem elég a demokraták jajongása

Összeült a balliberális értelmiség, hogy horthyzva szidja a kormányt, illetve hogy orbánozva szidja Horthyt.

Felteszem, csak azért nem kezdtek rögtön barikádépítkezésbe a jelenlévők, mert Kerék-Bárczy Szabolcs a keresztényi tanítás egyetemességéről beszélt Ripp után. Nem tudom, miképpen passzol ez össze azzal, hogy a magántulajdon szentségét és az emberi méltóságot tűzzel-vassal is megvédik, az viszont megvan, hogy pontosan hol, mikor és kitől hallottam először azt a nem túl eredeti gondolatot, miszerint a Fidesz és a Jobbik tulajdonképpen kulturális koalícióban van. Igen, pontosan: Kerék-Bárczy főnökétől.

Csepeli György szociológus arra vállalkozott, hogy Horthy szenvedő szerkezetű igehasználatából levezesse a kormányzó fatalista mivoltát, Vitányi Iván pedig szokásához híven a modernitásról és a szabadság kis köreiről kiabálva próbálta kiterelni Magyarországot a 150 éves feudalista pocsolyából és a centrális erőtérből. Nem tudom, sikerült-e, mert a vitát már nem vártam meg, de biztos demokratikusra sikerült.